Katonaemlékek újrakomponálva

Szöveg: Sin Bettina | 2024. március 23. 10:39

Egy fotót nem csak a technika és az ötlet tesz zseniálissá. A lényege, hogy megszólítsa a befogadót. Ha elindít egy gondolatfolyamot, érzéseket ébreszt bennünk és ad számunkra valamit, akkor éri el célját és válik művészi alkotássá. A katonai fotózás izgalmas látványvilága az emberi sorsok bemutatásával lesz teljessé, miként a „175 éves a Magyar Honvédség” fotópályázat négy díjazott képének esetében is.

Első helyezett

„Civil vagyok, teljesen véletlenül találtam rá a pályázatra, de egyből megihletett. Sváb származású nagypapám, Johann Braun emlékére készítettem a képet, nagyon büszke vagyok rá. Tél volt, mikor az összeállítás készült. Meg volt fagyva az eresz, az alá csúsztattam be az archív fotót és nagyapám vaskeresztjét, amit azért kapott, mert többször, súlyosan sérült a háborúkban. A kitelepítések idején bujdosnia kellett, csak 46-ban térhetett vissza a családjához. Örülök, hogy megszólítja az embereket az alkotásom.”

Megfagyott remény
Nagy Attila
Civil

Második helyezett

„Nagyon sokat gondolkodtam, mi legyen a képen, hogyan valósítsam meg az elképzelésemet. Volt egy forgatókönyv a fejemben, amit a helyszín és az időjárás felülírt. A képen három katona szerepel, ők a Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központban szolgálnak, én is ott dolgozom alkalmazottként. Az archív képeken a családom tagjai láthatóak. Egyik nagypapám az 56-os forradalomban harcolt, a másik nem tért haza a háborúból. Nem hiába Hőseink a címe, az őseim között nagyon sok a katona, nagymamám édesapja sem jött vissza soha a frontról. Számukra akartam emléket állítani.”

Hőseink
Ézsiás Mercédesz Rozália
MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ

Harmadik helyezett (megosztva)

Nagyapám_és_én_MH_Virágküldő_szolgálat_dr_Balogh_András_József_ezredes_Felhőszagú_generációk_Pintér_Tímea

„Két nagyapámnak akartam méltó emléket állítani. Mindkettőjük archív fényképét felhasználtam, és a beküldött montázsok kiállításra kerültek, végül a virágos alkotás ért el helyezést. Megvalósítását már régóta tervezgettem, a pályázat maga ösztönző erőt jelentett, hogy a tervemet véghez is vigyem. Az eredeti fotó mellé, rólam a kislányom csinált egy olyan megszólalásig hasonló képet, mint ami a nagyapámról készült. Még arra is ügyeltem, hogy a háttér és a virágok nagyon hasonlóak legyenek. A feleségem a fotózás után meg is kapta a csokrot. „Szeretettel Józsitól”. Ez állt az archív kép hátoldalán, ez olvasható a montázson is.”

Nagyapám és én: MH Virágküldő szolgálat
dr. Balogh András József ezredes
Honvéd Vezérkar

„A képet édesapámmal, Pintér Sándorral való kapcsolatom ihlette. Ő vette elő a régi sisakját, amit lefotóztam, erre montázsoltam rá kettőnk portréját. Ő vadászpilóta volt. Én eleinte irányítóként dolgoztam, ma navigátor vagyok. A katonasághoz fűződő legkedvesebb emlékem apukámmal a közös repülésünk, amikor nyugdíjba ment.”

Felhőszagú generációk
Pintér Tímea
MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár

Címkékfotópályázat 175 éves a Magyar Honvédség

Kapcsolódó cikkek