Katonahős minden honvédelmi előképzettség nélkül

Úgy formázta meg Bors Máté szerepét, hogy nem is volt katonai előélete.

Így van, soha nem voltam katona. 1936-ban születtem, majd jelentkeztem a főiskolára, ahová nem vettek fel 1956-ban. A forradalomig a főiskolásoknak el kellett menni nyáron egy hónapra katonának, tehát minden nyáron: első év után, majd másod- és harmadév után is. Négy hónapot kellett összesen kitölteni. A forradalom után azonban ezt a rendszert eltörölték. Nem kellett elmenni gyakorlatra, sőt, a honvédelmi ismerteket is eltörölték. Természetesen akkor mindenki nagyon örült.

A sorozatban mégis a legkülönbözőbb katonai szerepeket kellett magára öltenie…

Kikerülve az egy hónapos gyakorlatokat és a honvédelmi ismereteket, azt hittem, megúsztam ezt az egészet. De nem úsztam meg, Bors Máténak ugyanis egyszerűen mindent kellett csinálnia: lovagolni, futni, tankot vezetni, lőni ágyúval, géppisztollyal, kiugrani a repülőből – nyilván technikailag ebben az egyben csaltunk, de ezt nem kell elárulni. Volt olyan eset, mikor nyáron, a színházi szünetben vidéken forgattunk, 3-4 hétig. Ezalatt kaszárnyában laktunk. Hajnali 4-kor keltünk és mentünk forgatni. Nyilván ez a helyzet kellemesebb volt, mintha ugyanezt a háborúban kellett volna végigcsinálni. Mindent ki kellett tapasztalni, amit egy hároméves katonaság nyújtott volna nekünk. Hajón, levegőben, mindenhol kellett valamit csinálni, kaptam a kiképzést, tudom tehát a mai napig, hogy hogyan kell bánni a fegyverekkel. Egyébként pedig, ahogy a dal is mondja: annak való, aki katonának akar menni. Örülök, hogy megszűnt a sorkatonaság, ez azt jelenti, hogy a népek nem akarnak háborúzni.

Végigjártam a negyedik évet, majd lementem vidékre, két évig dolgoztam Miskolcon. Utána visszajöttem a Nemzeti Színházba, közben szinkronizáltam, rádióztam, filmeztem, abban az időben készítettük el a Hattyúdal című filmet. És akkor, egyszer csak Herskó János kitalálta a Borsot, amit belehelyeztek egy történelmi keretbe. Mindegyik rész különálló történet volt, de mégis létezett egy kapocs. Azokkal a fiatalokkal játszhattunk a filmben, akkikkel körül-belül egyszerre végeztünk a színművészetin: Szabó István, Simó Sándor, Fazekas Lajos és még sokan mások. Összesen 16 részt forgattunk le, egy valahogy kikerült a sorozatból, így 15-öt adtak le. Három és fél évig forgott a kamera Bors Mátéról. És természetesen ez a három és fél év munka nagyon nagy népszerűséget hozott nekünk, színészeknek. Emellett pedig azt a megtiszteltetést, hogy a fiatal színészek mellett a „nagy öregekkel" is játszhattunk. Előre persze nem tudtunk előre semmit, azt sem, hány rész lesz.

Nem vagyok egy magas növésű ember, de azért alacsony sem. Akkor még fekete hajam volt és sportoltam is, a főiskoláról pedig ismertek a rendezők, hiszen akkor már filmeztem. A Májusi fagyot, vagy az Égre nyíló ablakot is akkor készítettem. Egy próbafelvételen döntöttek úgy, hogy ez a fekete, alacsony, keménykötésű fickó kell, így választott engem Herskó János.

Mit szeretett leginkább Bors Mátéban?

Mindegyik részben mást kellett alakítani, de volt alapkaraktere Bors Máténak. A történet egypártrendszerben játszódik, más korban, és Máté legjellegzetesebb vonása az volt, hogy szerette a szabadságot, szerette az embereket, utálta a háborút. Kalandokba keveredett, mindig belekerült valami olyan helyzetbe, amikor valamit kellett játszania. Összesen tehát tizenötféle figurát kellett megformázni. Részenként alakított maga Bors Mété egy-egy karaktert, tehát kiléphetett a Bors Máté-szerepből, majd visszalépett a valós karakterbe. Ez nemcsak nagyon nagy játék, de remek iskola is volt.

Mely jeleneteket szerette a legjobban?

A lányokkal közös jelenetek nagyon jók voltak, mert valami szerelem mindig összejött. Azt jobban élveztem, mint mondjuk a kúszást. Mikor összehoztak a szép lányokkal, mint például Gobbi Hildával, az volt nekem a plusz és az ajándék. Vagy komoly, vagy futó kaland, azt a nézőnek kellett eldönteni, milyen mértékben merült el benne Bors Máté.