Katonák a gyerekekért

E merénylet mélyen megérintette a PRT katonáit és már akkor megfogalmazódott az az ötlet, miszerint lehetőségeinkhez mérten, szervezzünk egy gondtalan és vidám gyermeknapot azon kisdiákok számára, akik részesei voltak ezen borzalomnak. A szervezésben segítségünkre volt Baghlan tartomány Oktatási Hivatala, aki összegyűjtötte a megsérültek neveit és tolmácsolta a PRT meghívását. Ennek ellenére két hónapot kellett várnunk, hogy a kis diákok felépüljenek a gyógykezelésekből. Még így is láthattuk az életre szóló „nyomot" némelyikük arcán, amelyet a robbanás okozott. Egyikük, például Walid, 10 éves kisfiú, akinek a szemébe fúródott egy repeszdarab, Hamid Karzai afgán elnök személyes közbenjárásának köszönhetően került Indiába egy klinikára, ahol műtétek sorozata mentette meg a szeme világát.

A látogatást megelőzően a kontingens PSYOPS részlege által működtetett „Hangművelet" rádión keresztül gyűjtést szerveztünk a gyerekek számára. Napokon keresztül érkeztek az adományok, volt aki pénzt adott – amiből édességet és gyümölcsöt vásároltunk -, volt aki üdítővel, vagy otthonról hozott édességgel, apróbb ajándékokkal járult hozzá a rendezvény sikeréhez.

A program lebonyolításáért Nádas Gábor zászlós, CIMIC beosztott tiszthelyettes volt a felelős. Aki elmondta: volt egy váz, egy alapgondolat, amihez százával jöttek az ötletek, megmozgatta az emberek fantáziáját, és amiből aztán kialakult a végső program. Jó érzés volt látni, hogy milyen örömmel és lelkesedéssel dolgozik mindenki.

Mikor végre eljött a nagy nap a 60 fős, 5-14 éves gyerekhad és négy kísérőjük két busszal érkezett a Camp Pannoniába.

Az apróságok először megszeppenten, néztek körbe a számukra berendezett sátorban és csak többszöri unszolásra voltak hajlandóak édességet, gyümölcsöt venni vagy az üdítőből, teából inni. A táborlakók közül sokan besegítettek a „kínálgatásba", a nyelvi különbözőségek ellenére megértettük egymást és hangos kacagások hallatszottak mindenfelől. Vetítettünk nekik rajzfilmet, de megmutathatták tehetségüket a számukra rendezett rajzversenyen is. Mi újra gyereknek érezhettük magunkat, ők pedig elfelejtették erre a pár óra azokat a borzalmakat, amelyet gyermekként kellett megélniük. A közösen eltöltött három óra nagyon gyorsan elrepült és elváláskor a részükre összekészített csomagokkal – amelyben volt gyerekruha, takaró, fajáték, iskolafüzet, toll, kulcstartó, plüssjáték, zsírkréta, színesceruza és rajztábla – ragyogó szemmel és mosollyal az arcukon indultak el a buszokhoz. A gyerekzsivaj nélkül csendesebb lett a tábor, de a sok közös fénykép örök emlékéül szolgál majd e boldog napnak.