Katonasír a Somlyó ölén

Csiszár Lehel helyi lakos és barátai önszorgalomból, 2005 körül kezdték el hazánkban és a történelmi Magyarország területén első és második világháborús katonasírokat kutatni. A folyamat közben jutott tudomására, hogy lakóhelyén, Alsóörsön is temettek el második világháborúban elhunyt hősi halott katonát. Kutatást követően meg is találták a Somlyó-hegy oldalában elterülő temetőben az egyszerű fakereszttel jelölt sírt, melyen pusztán ez a felirat állt: „Varga István és négy bajtársa.” Csiszár Lehel éveken át gondozta a sírt, miközben természetesen felvette a kapcsolatot a HM HIM munkatársaival.

Az azonosító eljárás végül idén zajlott le. Előkerültek apróbb tárgyi leletek: zubbonygombok, gázálarcok maradványai, mindemellett mindegyik katonánál megtalálták az 1936M azonossági jegytokját (köznapi nevén „dögcéduláját”) is. A feltárás során és a régi, vonatkozó dokumentumok alapján kiderült: a sírban öt katona nyugszik; név szerint Kovács Lajos, Kálmán János őrmester, Varga István tizedes, Varga József őrvezető és Bódis Mihály honvéd. A feltárást követően Csiszár Lehel kezdeményezte egy méltó emlékmű létrehozását a katonasírnál, melyet önköltségen meg is valósított. Az ünnepélyes avatáskor megköszönte barátai és családtagjai – Aranyossy-Péter Máté, Németh Máté, Csiszár Noémi, Novák Gergő, Klemán Dávid -; a HM HIM, valamint dr. Kontrát Károly, a térség országgyűlési képviselője segítségét.

De vajon mit tudunk az öt katona sorsáról? Részleteiben nem túl sokat – idézte fel dr. Illésfalvi Péter, a HM HIM főelőadója az egykor történteket. Amint az sokak számára közismert: 1944 végére a hazánk területére betörő szovjet csapatok támadása a magyar és német katonák ellenállása miatt megtorpant. A háború szárazföldi részét lezáró hadművelet csak 1945 márciusában indulhatott tovább. Az itt nyugvó honvédek Szentkirályszabadján, bombatámadás következtében haltak hősi halált, 1945. március 21-én. A háború ezen időszakában a szovjet légierő a szentkirályszabadjai katonai repülőtér környékén is gyakran kapott bevetési parancsot. Az objektum 1944 végétől tábori repülőtérként szolgált a magyar és a német légierő számára, tehát komoly harcászati célnak számított. Ennél többet nem tudunk a halálukról, és arról sem, hogy miért éppen Alsóörsön leltek végső nyugalomra. Sőt, jellemzően a zűrzavaros időszakra, még azt sem tudni, mely alakulatnál szolgáltak.

„A hadisír-kutatás területén nagyon fontos a civil elkötelezettség, amelyből a helyi közösség szép példát mutatott. Nagyon szépen köszönjük Csiszár Lehelnek és társainak a munkát, mert mindenhová nem tudunk eljutni. A katona nem mérlegelhet: egyetlenegy kötelessége a parancsok teljesítése. Azok a honvédek, akik itt a Balaton környékén is próbáltak helytállni, ismét erőn felül teljesítettek, akárcsak bajtársaik pár hónappal korábban a Don-kanyarban, vagy éppen még korábban Kárpátalján. Az itt nyugvó öt magyar honvéd hű maradt esküjéhez; nekünk pedig tovább kell ápolni emléküket” – mondta a hadtörténész a síremlék avatóünnepségén.

A kutatást mindvégig támogató Hebling Zsolt, Alsóörs polgármestere, reagálva dr. Illésfalvi Péter szavaira, kiemelte: a jövőben önkormányzati szinten fogják gondozni az emlékművet, és jeles alkalmakkor – például a Hősök Napján – koszorúkkal emlékeznek meg az öt magyar katonahősről.