Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Két nemzet magyar hőse

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2012. február 1. 12:40

144 évvel ezelőtt, 1868. január 21-én hunyt el Asbóth Sándor, aki nemcsak az 1848–49-es szabadságharc hőseként vonult be a történelembe, hanem az amerikai polgárháború egyik lángelméjeként és a New York-i Central Park tervezőinek egyikeként is.

Asbóth Sándor 1811. december 18-án született Keszthelyen, apja a Georgikon igazgatója volt. A fiatal tehetség a Selmecbányai Bányászati Akadémián kezdett mérnöknek tanulni, de diplomát már Pesten szerzett. Tanulmányai elvégzését követően először vízépítő mérnökként dolgozott, majd később Temes vármegye építészeti igazgatója lett. Elméleti tanácsaival részt vett az Al-Duna szabályozásában, s a Lánchíd építésében is tevékenyen részt vállalt.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését követően az év nyarán Nagybecskereken jelentkezett szolgálatra a honvédségnél, ahol december 9-től honvéd vezérkari századosként szolgált Vetter Antal honvéd tábornok törzsénél. A szabadságharc délvidéki ütközeteinek aktív részese volt, majd 1849-ben – kiváló mérnöki szakértelmének köszönhetően – ő vezette a komáromi vár erődítési munkálatait is. Az április 19-i nagysallói ütközetben javarészt az ő érdemeinek köszönhető, hogy a magyar honvédek hidat tudtak verni a Garamon. Az év nyarának közepétől Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályvezetője lett alezredesi rangban, majd a szabadságharc bukását követően szárnysegédként követte Kossuthot először Törökországba, aztán az Egyesült Államokba. Itt vette kezdetét katonai karrierjének második szakasza, amely legalább olyan fényes volt, mint az első; ezt megelőzően azonban még mérnökként alkotott kiemelkedőt: igen komoly részt vállalt a New York-i Central Park megtervezésében, és az ő javaslatára borították először bitumenaszfalttal az Egyesült Államok legnagyobb városának egyes járdaszakaszait is.

Az amerikai polgárháborúban a kezdetektől fogva részt vett az északi erők küzdelmeiben. Először Fremont tábornok seregének vezérkari főnöke lett, és ebbéli minőségében több fontos hadműveletben vett részt. Az északiak Pea Ridge mellett aratott győzelmének elismeréseként dandártábornokká nevezték ki: 1863-tól már e rangban lett Nyugat-Florida északi katonai erőinek parancsnoka. A konkrét harci cselekményektől távol maradt a következő évtől fogva, mert 1864-ben Marianna mellett megsebesült egy ütközetben: az arccsontjába fúródott egy konföderációs golyó. Érdekesség, hogy mivel annak eltávolítását senki sem merte vállalni, Asbóth élete végéig hordta testében a lövedéket.

Kivételes érdemei elismeréseként 1866-tól az Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagyköveteként dolgozott Buenos Airesben: aktívan közvetített a két háborúskodó ország között, de nagy célját, a békekötést sajnos már nem érte meg. 1868. január 21-én – súlyos fejsebével összefüggő okokból – elhunyt.

Argentína nemzeti gyásszal búcsúztatta, sírján egyaránt ott díszelgett Magyarország és az Egyesült Államok címere. Hamvait végül több mint száz esztendővel később, 1990. október 23-án helyezték végső nyugalomra az arlingtoni katonai temetőben.

 

Címkékelismerés