Királynak termettek…

Megakad a vármegye – ez a politikus, ügyvéd, író Eötvös Károly idézett elbeszéléskötetének címe. De megakad a mi kései szavunk is – hát még, ha tovább időzünk egy nemes ifjú, éppenséggel Kisfaludy Sándor testőr uram történeténél. Mert hogyan is lehetett volna akkortájt odaát a Hannoveri-háznak olyasféle őrzője, akinek csodálatával ángliusaink ideát nem tudtak betelni.

És most a kezdetekről; folytatásképp ide kívánkozik egy korrajz, Ságvári György hadtörténész vázlata. (Testőrök Magyarországon, 18–20. század – Védelem és reprezentáció. História, 2010/6)

„Az európai fejedelmi udvarokban a 18. század közepétől a testőrségeket már intézményesen is elkülönítették egymástól. Perszonális (személyi), illetve rezidenciális (udvari őrző) testőrségek jöttek létre. Az uralkodóházak környezetében egész «testőrségi háló» alakult ki. Tanulságos e tekintetben a Habsburg uralkodók bécsi (és budai) udvara a 18–19. században. A bécsi Burg két legrégibb testőrségét «Hartschierek»-nek (belső testőrség) és darabontoknak (külső testőrség) nevezték.

A Hartschierek – nevük az olasz arciere (íjász) szóból származik – szükség szerint a lovas testőrség szerepét is betöltötték… A két régi testőrség az 1760-as évekig működött a hagyományos rendben; a Hartschierek szerepét ekkortól fokozatosan az újonnan alapított két (nemesi) testőrség, a Magyar Nemesi Testőrség (1760), illetve a német ajkú örökös tartományok nemes ifjaiból álló Császári Királyi Arciere Testőrség (1763) vette át… II. József római királyi címéhez társítva egy 30 fős, külön testőrséget is megalapítottak (Római-Királyi Arciere Testőrség). A két arciere-kontingenst 1765-ben, miután II. József valóságosan német-római császár lett, egységesítették, nevük 1806-tól Császári-Királyi Első Arciere testőrség… Az udvarban, a testőr-hierarchiában ők álltak az első helyen, a Magyar Nemesi Testőrség a másodikon…"

(Az írást teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin március 11-én megjelenő számában olvashatják el!)