Kitüntetést kapott az idős tűzszerész

Balázs Ferenc még a múlt év végén írt levelet Schmitt Pál államfőnek mint a Magyar Honvédség főparancsnokának, amelyben tájékoztatta a több mint hat évtizede történtekről, amikor egy aknamentesítés során bekövetkezett robbanáskor súlyos sérülést szenvedett.

A levél a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályvezetőjétől, Szegő László dandártábornoktól a tűzszerész és hadihajós alakulathoz került, amelynek megbízott parancsnoka és kommunikációs tisztje, Fülöpné Várkonyi Melinda főhadnagy most meglátogatták a veterán tiszthelyettest. A tűzszerészek parancsnoka és a több mint kétszer annyi idős veterán „szakmabeli" kiválóan megértették egymást. Szilágyi alezredes a jelenről beszélt, arról, hogy még mindig évente mintegy 2500 esetben kérik a honvédség tűzszerészeinek segítségét.  Balázs Ferenc pedig a 66 esztendeje történtekről mesélt.

Az idős tűzszerész amúgy rövid – alig hétéves – katonai pályafutása alatt meglehetősen sok mindent megélt és túlélt. A Gyergyószentmiklóson 1920. május 10-én született Balázs Ferenc gazdásznak tanult, de ebbéli képességeit nem sokáig kamatoztatta, hiszen 1940-ben jelentkezett a Magyar Királyi Honvédségbe, ahol előbb ténylegesként, majd továbbszolgálóként, végül – már a néphadseregben – hivatásos tiszthelyettesként is szolgált. Megjárta a Délvidéket, Ukrajnát, majd a frontszolgálat után egy Bronz Vitézségi Éremmel a „tarsolyában" önkéntesnek jelentkezett az aknakutatókhoz, a tűzszerészekhez.

„Amikor a háború befejeztével elöljáróm mondta, hogy a parasztok nem tudnak szántani, vetni a földeken, mert minden tele van aknával, nem sokat gondolkodtam, mit is tegyek. Műszaki képzettségem révén kézenfekvő volt, hogy hol a helyem. Szakaszommal sok-sok emberéletet és még több anyagi javat mentettünk meg a hónapok során. Nem is volt semmi gond, amíg meg nem történt a baj Lábatlan, Süttő térségének aknamentesítése során" – mondta.

Csaknem ötven évvel később, 1995-ben mutatta ki egy röntgenfelvétel, hogy acélszilánk maradt a koponyájában, amelyet sem akkor, sem később nem tudtak eltávolítani. Mostanra Balázs Ferenc egyik szemére nem lát, a másikkal is jóformán csak körvonalakat, ráadásul a hallása is megromlott, és már a lábai sem mindig engedelmeskednek.

Éppen ezért – mint mondta – legnagyobb szívfájdalma, hogy csak ritkán jut el a veterán tűzszerészek összejöveteleire, így tavaly kapott kitüntetését is egyik segítője, dr. ifj. Szilas László vette át helyette. Mellesleg ő az, aki gyakran elkíséri a kórházba is a szükséges vizsgálatokra.

Balázs Ferenc egyébként boldog házasságban él feleségével Esztergomban. A veterán tűzszerésznek öt unokája és kilenc dédunokája van már, akik büszkék lehetnek nagyapjuk, illetve dédapjuk egész életpályájára.

Ezt emelte ki a több mint egy órán át tartó beszélgetés során Szilágyi Zsolt alezredes is.

„Az ilyen életpályák, helytállások megismerése azért fontos, mert tartást, erőt ad a ma katonáinak. A nagy idők még élő tanúinak elbeszélései, történetei nemcsak érdekesek, számunkra tapasztalatot, új ismereteket is jelentenek. Mindenekelőtt azt, hogy mi mindenre képes és kész egy hazáját, honfitársait szerető ember" – fogalmazott az ezred megbízott parancsnoka.

Balázs Ferenc csaknem életét áldozta másokért. Ki tudja, hány és hány emberi, családi tragédia történt volna, ha annak idején ő és sok-sok társa nem úgy gondolkodik, hogy segíteniük kell bármi áron is…

 Fotó: Galovtsik Gábor