Klímacsúcs után: még nincs veszve minden

„A Greenpeace szerint a koppenhágai klímacsúcs egy elmulasztott történelmi lehetőség arra, hogy megállítsák a klímakatasztrófát." „Politikai alkut sem sikerült kicsikarni az ENSZ koppenhágai klímacsúcsán, a remélt kötelező érvényű kibocsátás-csökkentési megállapodásra pedig talán újabb egy évet kell várni." „A résztvevők szerint rosszul szervezett, káoszba fulladó koppenhágai klímacsúcson szó szerint az utolsó utáni pillanatban, az értekezlet pénteki lezárása után egy egyezmény elfogadásával sikerült elkerülni a teljes kudarcot." „A koppenhágai klímacsúcson újfent bebizonyosodott, hogy a teljes egyhangúságra épülő döntési mechanizmus alkalmatlan egy átfogó klímavédelmi egyezség elfogadására."

A fenti idézeteket a december 19-én véget ért koppenhágai klímacsúcsot követően megjelent internetes tudósításokból vettük. Az írásokból egyértelműen látszik: a média véleménye szerint a két hétig tartó csúcstalálkozó semmiféle kézzelfogható eredményt nem hozott.

Ezzel szemben a csúcstalálkozó „utolsó utáni" napján, Koppenhágai Egyezmény névvel aláírt két és fél oldalas politikai nyilatkozat lett a találkozó egyetlen „kézzelfogható" eredménye. Amely azonban kevés konkrétumot tartalmaz, és már azt is hatalmas pozitívumként kell elfogadni, hogy hivatalos dokumentumban először szerepel leírva: a felszíni átlaghőmérséklet növekedése nem lépheti túl a 2 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti időszakhoz képest – vélekedett Tálas Péter.

– A sikertelenség okát én legfőképp abban látom, hogy a klímacsúcson résztvevő országok érdekei rendkívül eltérőek. Jól bizonyítja mindezt, hogy a két legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország, vagyis az Amerikai Egyesült Államok és Kína nem akart akkora kibocsátás-csökkentésbe belemenni, mint mondjuk az Európai Unió, vagy éppen Japán, akik húsz százalékos csökkentést szerettek volna elérni – mondta az SVKI igazgatója.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: véleménye szerint nagyon nagy probléma volt az is, hogy az úgynevezett fejlődő országok sem voltak hajlandók előrelépni ebben a kérdésben. Mindez egy egyszerű indokkal magyarázható: ezen országok többsége semmi olyan kötelezettséget nem akar vállalni, semmi olyan egyezményt nem akar aláírni, amely a későbbiekben számon kérhető rajta. S ráadásul Kína még támogatta is a fejlődő országok ezen törekvéseit, s ez is a csúcstalálkozó sikertelenségének egyik oka volt – emelte ki Tálas Péter.

– Ezek az országok abból indulnak ki, hogy nekik is szükségük van a gazdasági-társadalmi fejlődésre, és döntően amúgy sem ők a jelenlegi klímaproblémák okozói. Úgy gondolják, hogy ebben a kérdésben elsősorban a fejlett országoknak kell felelősséget vállalniuk – fogalmazott az SVKI igazgatója, aki szerint a koppenhágai klímacsúcs egyetlen komoly eredményét a pénzügyi ráfordítások terén sikerült felmutatni. A fejlett országok ugyanis vállalták, hogy 2020-ig évente százmillió dollárt hajlandók fordítani a fejlődő államok törekvéseinek segítésére. Hozzá kell tenni azonban – mondta Tálas Péter –, hogy ez az összeg sokak szerint kevés!

A biztonságpolitikai szakértő véleménye szerint a koppenhágai találkozó sikertelensége ellenére még „nincs elveszve minden". Ugyanis a klímacsúcsra sajnálatos módon éppen egy gazdasági világválság „közepén" került sor, amely sok ország számára nem éppen szerencsés időszak arra, hogy különböző vállalásokat ajánljon fel. Szerencsére a találkozó egy év múlva, Mexikóban folytatódik, s akkora talán már az országok döntő többsége lát kiutat a válságból, azaz esetleg könnyebb lesz a megegyezés is.

Tálas Péter hozzátette: véleménye szerint nehezítette a megállapodás létrejöttét az is, hogy a különféle környezetvédő szervezetek még az Európai Unió húsz százalékos kibocsátás-csökkentés vállalását is kevesellték, csak ennél jóval nagyobb arányú csökkentést tartottak volna elfogadhatónak. Mindez azonban már irreális.

A honvedelem.hu kérdésére válaszolva, miszerint csúcstalálkozó sikertelensége okozhat-e bármiféle biztonsági kihívást a világ országaiban, Tálas Péter elmondta: bár a klímaváltozás már jelenleg is több országot érint, a Föld államainak jelentős része még nem érzi magán a globális felmelegedés következményeit. Éppen ezért nagy valószínűséggel az elkövetkező néhány évben még nem járhat semmiféle biztonságpolitikai kockázattal a koppenhágai csúcstalálkozó eredménytelensége. Addigra meg talán sikerül egyetértésre jutniuk a Föld országainak, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amelyik kimondottan stratégiai szemléletet követel az államok vezetőitől.

(Dr. Tálas Péter a klímaváltozás biztonságpolitikai hatásairól a közelmúltban interjút adott a honvedelem.hu-nak. Írásunkat itt olvashatják.)