Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Könnyű léptekkel - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2023. január 21. 20:17

A kegyetlen észak-afrikai környezetben közel három éven keresztül zajlott váltakozó sikerrel a szövetségesek és a tengelyhatalmak erőinek küzdelme. A csúcspontot az 1942 őszén vívott el-alameini csata jelentette, amely megfordította a háború menetét a sivatagi hadszíntéren.

MH_202301_borito

A harc 1940 szeptemberében kezdődött, amikor Benito Mussolini olasz diktátor a Líbiában állomásozó csapatait a szomszédos – amúgy brit fennhatóság alatt álló – Egyiptom megszállására utasította. Az eredmények azonban hamar kiábrándították a Ducét, miután a Richard O’Connor vezérőrnagy irányította brit sivatagi haderő előbb visszaverte a támadást, majd 1941 februárjára elfoglalta Líbia egy részét is. A porig alázott Mussolinit ismét Hitlernek kellett kisegítenie – akárcsak a nem sokkal korábbi görögországi fiaskó után. A Führer az Erwin Rommel tábornok által vezetett Afrika-hadtestet (Afrika Korps) küldte a helyszínre. Ez újabb fordulatot hozott a harcok menetében, hiszen a tengelyhatalmak az egyiptomi határ közelébe szorították vissza a szövetségeseket. A líbiai Tobruk kikötője nyolc hónapig állt ostrom alatt, s a hadiszerencse – átmenetileg – csak akkor fordult meg, amikor Rommel az erejét meghaladó kísérletet tett Egyiptom elérésére.

1941 decemberére a német parancsnok visszavonult El-Ageiláig, így Tobruk védői kis időre fellélegezhettek. De az észak-afrikai hadjárat még nem ért véget: az ismét támadásba lendülő tengelyhatalmak 1942 júniusában fontos győzelmet arattak Gazalánál, néhány nappal később bevették Tobrukot, július elejére pedig már egyiptomi területen álltak. A brit 8. hadsereg az ország fővárosától, Kairótól mindössze száz kilométerre tudta megállítani az ellenséges előrenyomulást. A parancsnok, Claude Auchinleck tábornok utasítását követve a szövetségesek egy 65 kilométer hosszú vonal mentén helyezkedtek el, melyet északról (az egyiptomi El-Alameinnél) a Földközi-tenger, délről pedig az átjárhatatlan Kattara-mélyföld határolt. Auchinleck tudta: ha Rommel be akarja venni Kairót, szemből kell támadnia, mert a Kattara-mélyföld kizárta az átkaroló hadművelet lehetőségét. 1942 júliusában a német páncélosok meg is kísérelték az áttörést, de a britek – súlyos veszteségek árán – kitartottak. Ezt követően Auchinleck ellentámadást vezényelt, amely azonban a német próbálkozáshoz hasonlóan elhalt. A hónap végére elcsitultak a harcok; mindkét fél kimerült, és visszahúzódott megerősített állásai mögé.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 20-án, pénteken megjelent számában!