Koszorúzás és emlékúszás

Szöveg: honvedelem.hu | 2014. szeptember 3. 9:27

A Zenta cirkáló elsüllyedésének évfordulója alkalmából rendezett emlékúszást és koszorúzást a Vasvári Pál Egyesület a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály közreműködésével a napokban az Adriai-tengeren, a hadihajó elsüllyedésének helyszínén.

A résztvevők bérelt csónakon és három bérelt vitorlással hajóztak a Zenta elsüllyedésének helyszínére, ahol a hajó roncsai ma is 75 méteres mélységben fekszenek. A hajók a roncs GPS-koordinátáihoz hajózva kört formáltak, a fedélzeten lévők tisztelegve hallgatták végig a magyar Himnuszt, majd egyszerre mindegyik vízi járműről a tengerbe hullottak az emlékezés és kegyelet koszorúi.

Aztán, mint ahogy száz évvel azelőtt − pontosan 9 óra 40 perckor − felhangzott a „Hajót elhagyni!" vezényszó, és az emlékúszás résztvevői a tengerbe ugrottak. Kemény órák következtek. Az Adriai-tenger nem volt jó kedvében. Az 1-2 méteres hullámok nemcsak a részt vevő csónakot, hanem a nagyobb vitorlásokat is megtáncoltatták, az úszóknak komoly kihívást jelentettek ilyen távolság mellett.

Az öt kilométert is meghaladó távolság végigúszása ilyen körülmények között nagy kihívás volt, de a tizenöt indulóból végül négyen is teljesítették. Ők négy óra úszás után értek partot a Petrovac öble előtti Sveta Nedelja zátonyon, ahol már várta őket a többi megemlékező, közöttük Magyarország helyi nagykövete is.

A résztvevők itt megkoszorúzták azt a kápolnát, amelyet a Zenta túlélői a 20-as években emeltek. A megemlékezés végén előadások hangzottak el a Zentáról és az osztrák−magyar flottáról.

A SMS Zenta cirkáló 1914. augusztus 8-án adta le az első lövését a háborúban, amikor részt vett Antivari montenegrói kikötő bombázásában. Augusztus 10-étől kezdve blokádszolgálatot teljesített. 1914. augusztus 16-án az Ulan romboló kíséretében látta el feladatát, amikor egy 17 egységből álló egyesült francia−angol hajóraj támadta meg a két egységet. Az Ulannak sikerült elmenekülnie, a kiöregedett, lassú Zenta viszont erre képtelen lett volna. Parancsnoka, Pachner Pál fregattkapitány elutasította a megadást, és felvette a küzdelmet a túlerővel.

A Nagy Háború első tengeri ütközete rövidnek bizonyult, a francia-angol egységek rövid idő alatt megbénították a Zentát, majd tovább lőve azt, el is süllyesztették – a hajót utolsóként elhagyó kapitány naplója szerint a cirkáló a támadás kezdete után 45 perccel már el is süllyedt. Mivel a vízben úszókat nem mentette ki senki, aki bírta, ötórás úszást követően érte el a partot és esett montenegrói fogságba. 173-an vesztek oda. A hajón ötven magyarhonos, azaz a Magyar Királyság területéről sorozott tengerész halt hősi halált.