Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kötelesség, főhajtás és elégtétel

Szöveg: Révész Béla | Fotó: Szováthy Kinga |  2021. december 7. 19:22

„Temetni szomorúság, temetni gyász, temetni kötelesség. Újratemetni megnyugvás, újratemetni elégtétel és kétszeres kötelesség” - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes december 7-én a Fiumei úti sírkertben Slachta Margit, az Országgyűlés első női képviselője újratemetésén. A szertartáson a Honvédelmi Minisztériumot Németh Szilárd parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes képviselte.

Végső nyughelyére kísérték kedden a Fiumei úti sírkertben Slachta Margitot, a múlt század első felének jelentős magyar politikusát, a Szociális Testvérek Társasága alapítóját, Magyarország első női parlamenti képviselőjét, aki 1974-ben hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban.

Slachta_Margit_ujratemetese_ (2)

Slachta Margit 1884-ben született Kassán. Tanári diplomája megszerzése után ismerkedett meg a katolikus nőmozgalommal, amelynek hamarosan egyik vezető alakja lett. A nőmozgalmi munka részeként került közel a politikához. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja jelölte nemzetgyűlési képviselőnek, a posztra meg is választották, így ő lett az ország első női képviselője. 1923-ban alapította meg a Szociális Testvérek Társaságát, amely a következő évtizedekben nemzetközi szervezetté nőtte ki magát. A nők állampolgári jogainak védelmére és érvényesítésére létrehozta a Keresztény Női Tábor elnevezésű politikai pártot. A második világháború alatt a zsidók érdekében emelte fel hangját, és a deportálások ellen küzdött. 1940 novemberében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében, a következő évben tiltakozott a kőrösmezei deportálások ellen. 1943-ban, amikor Szlovákia bejelentette a teljes zsidótlanítást, Rómába utazott, ahol XII. Pius pápa fogadta kihallgatáson. Az audiencia eredményeképpen a pápa utasította a hét szlovákiai püspököt, hogy tiltakozzanak az államelnöknél és a minisztereknél, valamint elrendelte, hogy Szlovákia összes templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel. A Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, onnantól Slachta Margit a Demokrata Néppárton belül működtette szervezetét. 1945-ben ismét nemzetgyűlési képviselő lett, két évvel később már az újjászervezett Keresztény Női Tábor színeiben szerzett mandátumot. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen, folyamatos tiltakozása miatt ugyanis a kommunisták mentelmi bizottsága egy évre kitiltotta a Parlamentből, és mentelmi jogát is felfüggesztette. Ez a hazai politikusi pálya végét is jelentette számára. 1949-ben először Ausztriába szökött, majd onnan az USA-ba emigrált. Végig aktív maradt, működtette a Szociális Testvérek Társaságát, állandó megszólalója volt a Szabad Európa Rádiónak, támogatta az 1956-os menekülteket is. Buffalóban hunyt el 1974. január 6-án. A világégésben a zsidók megmentése iránti elkötelezettsége miatt 1969-ben Izrael a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében.

Slachta_Margit_ujratemetese_ (11)

Slachta Margit magyarországi újratemetéséről a Barankovics István Alapítvány, a Szociális Testvérek Társasága és a Nemzeti Örökség Intézete gondoskodott. A december 7-én tartott szertartáson - amelyen a Honvédelmi Minisztériumot Németh Szilárd parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes képviselte - Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: a mindenkori kormány kötelessége, hogy a különböző korok és okok miatt idegen földön lévő magyarjaink hamvai hazakerüljenek. „Ki temesse újra idegenbe szakadt magyarjainkat, ha nem Magyarország? Ki szervezze az újratemetéseket, ha nem a magyar állam? Ez kötelesség, főhajtás és elégtétel” – mondta.

Slachta_Margit_ujratemetese_ (6)

A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: az erőszakos emancipáció nevében erőltetett női kvóta helyett az évezredes magyar történelem nagyasszonyaira és tetteikre kell tekinteni. „Adott csodálatos szenteket az Árpád-ház. Gizella királynét, Szent Erzsébetet, Szent Margitot, Szent Kingát és Boldog Jolánt. Volt Kanizsai Dorottyánk és Zrínyi Ilonánk. A XX. század közepén, a legnehezebb időkben a már boldoggá avatott Salkaházi Sáránk és Slachta Margitunk, aki a hazai katolikus nőmozgalom elindítója volt. Nevéhez fűződik a női méltóság elismertetése és védelme, a keresztény feminizmus követeléseinek megfogalmazása, amely világnézetében természetesen eltér a radikális feminista ideológiától” – fogalmazott Semjén Zsolt, hozzátéve: Slachta Margit vallotta az emberi jogok kiterjesztését, de a nők sajátos értékét és érdekét nem szakította ki sem a természet rendjéből, sem a családból, sem a társadalomból. Nemzethűségét is ugyanez a katolikus egyetemesség jellemezte. „Kedves Margit testvér, a mindenható Isten adjon neked végső nyugalmat magyar földben, és segíts minket itt, odaátról” – zárta emlékbeszédét a miniszterelnök-helyettes.

Slachta_Margit_ujratemetese_ (17)

Az újratemetésen, amelyen Slachta Margitról megemlékezett Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya, Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társasága általános elöljárója és Németh Emma magyarországi elöljáró is, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrálta a gyászszertartást.