Kozma István posztumusz vezérezredes kivégzésének 73. évfordulójára emlékezünk

Az ünnepi eseményen részt vett többek között a néhai vezérezredes lánya, dr. Egerszegi Gyuláné Kozma Zsuzsanna és unokái, valamint dédunokái, továbbá dr. Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rektora, dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa, dr. Kovács László vezérőrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese, Rigó Csaba, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, dr. Szabó Marcel alkotmánybíró.

A megemlékezésen beszédet mondott prof. dr. habil. Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója. Beszédében kiemelte: Kozma István tehetséges tábornok volt, aki már az első világháborúban jelentős katonai érdemeket szerzett. Főhadnagyként, katonai érdemei alapján vették fel a vitézi rendbe. A hadi akadémián 1926-ban lett vezérkari tiszt. Legmagasabb vezérkari tiszti beosztásában a honvédelmi miniszter szárnysegédjeként tevékenykedett. 1940-ben az Erdélybe bevonuló VII. Hadtest vezérkari főnöke lett.

Trianon után ekkor léphetett először szűkebb pátriája, Erdély földjére. Kozma István ugyanis csíkszeredai születésű, de édesanyját egészen Erdély visszacsatolásáig nem látogathatta:, mert katonatisztként nem utazhatott Romániába.

A nyilas hatalomátvételt követően Kozma István altábornagyként leváltását és várakozási állományba helyezését kérte. Majd Németországba távozott, ott esett hadifogságba. A nyugati hadifogságból 1945 végén jött vissza, s már december 29-én szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban. 1946-ban személyi tartalékba vették a honvédségnél, de „bélistázták". 1947 áprilisában ügyét felülvizsgálták, és tudására, gyakorlati tapasztalatára való tekintettel visszavették a honvédségbe. A 2. honvédkerület parancsnoka lett Pécsett, altábornagyi rendfokozattal.

1948 szeptemberében – a Magyar Honvédség megalakulásának századik évfordulóján – a hadsereg fejlesztésében szerzett érdemeinek elismeréséül a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 1949 áprilisában ismét magas kitüntetést kapott. 1949. június 1-jén kinevezték a Hadiakadémia parancsnokává. Innen négy hónap múlva – minden indoklás nélkül – visszahívták, nyugdíjba küldték.

1950. február 19-én éjjel az ÁVH letartóztatta. A katonai bíróság „folytatólagosan elkövetett háborús bűntettért" halálra ítélte. Rajta kívül a háború után a több mint négyszáz magyar tábornok és törzstiszt közül további tizenkettőt ítéltek halálra Magyarországon.

Kozmát 1990-ben rehabilitálták, majd 1991. március 15-én posztumusz vezérezredessé léptették elő. Jelképes sírját a Honvédelmi Minisztérium ekkor állíttatta föl.