Talpig fegyverben
A Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2024. október 11. 12:07A végvári harcok kapcsán a legmagyarabb fegyvernem, vagyis a huszárság jut sokunk eszébe. A nehézlovasság „könnyített” altípusát megtestesítő huszárok képesek voltak egy mindent elsöprő rohamra, de harcmodoruk inkább a mozgékonyságon és a gyorsaságon alapult, s a fegyverzetük is ezen erényekhez igazodott.
A legújabb kutatások szerint a 15. század második felében a Magyar Királyság szolgálatában álló, huszár jelzővel illetett könnyűlovasság zöme délszláv eredetű volt. E katonák fő fegyverzetét a kopja és a tárcsapajzs képezte, vagyis sajátos módon a középkori nehézlovasság eszközeit alkalmazták, ugyanakkor az ábrázolások alapján testpáncélt nem viseltek. A közelharchoz ívelt pengéjű szablyát, ritkábban kardot használtak.
A 16. század közepére a török lovassággal szembeni harcra az immár valóban magyarokból álló huszárság vált az egyik legalkalmasabbá a térségben. Erre az időre a huszárok többsége sodronyinget és sisakot viselt, a tehetősebbek rákozott mellvértet is hordtak a sodrony felett. Oldalukon szablya lógott, ezen kívül pallos, hegyestőr, csatacsákány, buzogány szolgált a kézitusára. A tűzfegyverek tömeges elterjedésével – a 16. század utolsó negyedében – elhagyták a tárcsapajzsot és a kopját.
Nincsen huszár szablya nélkül
A könnyűlovasság tipikus harceszköze a szablya lett, amely a magyar katona attribútumává vált az évszázadok során. A szablyák hegy felőli harmadát többnyire kétélűre köszörülték vagy a penge síkjából kiugró fokéllel látták el. Kísérletek igazolták, hogy ez utóbbi eljárás egyértelműen a szúrás hatékonyságát segítette, ugyanis az ilyen formájú hegy hasítja a testet, míg a fokél nélküli penge „gyűri” azt.
További részletek a Magyar Honvéd magazin október 11-én, pénteken megjelenő számában!
