A kongói hadsereg „teljes győzelmet” aratott a lázadók felett

Lambert Mende kormányszóvivő közölte, hogy keddre virradóra a hadsereg nyomása alatt a lázadók elhagyták az utolsó két települést, Chanzut és Runyonyit. Az M23 sok harcosa adja fel magát a hadseregnek, vagy a szomszédos Ruandába menekül. Ezt megerősítette Olivier Amuli, a hadsereg szóvivője is.

Rögtön a kormány bejelentése után az M23 arról tájékoztatott, hogy azonnal véget vet a huszadik hónapja tartó lázadásnak, és politikai megoldást keres a kelet-kongói válság rendezésére. Bertrand Bisimwa, az M23 vezetője közölte: arra kérte az összes nagyobb lázadóegység parancsnokát, hogy készítse fel fegyvereseit a leszerelésre, a feloszlatásra és a hadseregbe való visszailleszkedésre a kormánnyal egyeztetett feltételek mellett.

Az M23 (Március 23. Mozgalom) elsősorban azokat az egykori banyamulenge (kelet-kongói tuszi) lázadókat tömöríti, akiket 2009-ben integráltak ugyan a hadseregbe, de jobb fizetést, fegyvereket és a korábbi háborús bűnök alóli amnesztiát követelve

tavaly márciusban ismét fellázadtak, és fegyveres harcot indítottak Kivu régiójában. Tavaly novemberben elfoglalták az ásványi kincsekben gazdag Észak-Kivu tartomány székhelyét, a stratégiai fontosságú Gomát. Erre válaszul az ENSZ kelet-kongói békefenntartó missziója (MONUSCO) idén márciusban létrehozta a mintegy 3000 fős, dél-afrikai, tanzániai és malawi katonákból álló „intervenciós" alakulatát a lázadók semlegesítésére.

Az ENSZ azzal vádolta a szomszédos Ruandát és Ugandát, hogy támogatják a kongói lázadókat, amit viszont mindkét ország határozottan tagad. Az ENSZ-békefenntartók által támogatott kongói hadsereg az elmúlt napokban gyakorlatilag kisöpörte a lázadókat az Ugandával és Ruandával határos térségből, csak az említett két város maradt az ellenőrzésük alatt.

A természeti erőforrásokban gazdag, több mint 62 milliós lélekszámú országot etnikai konfliktusok és polgárháborúk sújtják 1994 óta. Az 1998-ban kirobbant második kongói háborút a világ legvéresebb fegyveres konfliktusának tartják a második világháború óta, s abban több mint ötmillió ember vesztette életét erőszakos cselekmények, éhezés és járványok következtében.