A koszovói békefenntartó misszió felülvizsgálatát kérte a NATO-tól Horvátország és Albánia

Szerbia és Koszovó között azután keletkezett újabb konfliktus, hogy Belgrád az észak-koszovói Kosovska Mitrovicába „Koszovó Szerbia (része)" feliratú vasúti szerelvényt indított, amelyet a koszovói hatóságok nem voltak hajlandók beengedni. Még mielőtt incidensre történt volna, Aleksandar Vucic szerb kormányfő tíz kilométerre a határtól leállította a szerelvényt. Döntését akkor azzal indokolta, hogy értesülései szerint a koszovói albánok megpróbálták aláaknázni a síneket, majd kivezényelték a különleges rendőri alakulataikat, hogy összecsapásokat provokáljanak, a koszovói rendőrség pedig le akarta tartóztatni a vonatvezetőt és az utasokat.

Koszovói politikusok úgy reagáltak az esetre, hogy Belgrád Észak-Koszovót Szerbiához akarja csatolni, mint ahogy azt Oroszország tette a Krím félszigettel.
Damir Krsticevic horvát és Mimi Kodheli albán védelmi miniszter a horvát média szerint levélben fordult Jens Stoltenberg NATO-főtitkárhoz, amelyben elítélték a szerb politikusok nacionalista kijelentéseit és a szerb-koszovói határon történt összetűzést. Hangsúlyozták: az akció célja az volt, hogy Szerbia kétségbe vonja Koszovó függetlenségét és destabilizálja a Kelet-Balkánt.
A miniszterek ezért azt kérték, hogy a NATO az új események tükrében vizsgálja felül a koszovói békemisszió operatív tervét. A levélben azonban nem fejtik ki, milyen lépésekre gondolnak pontosan.

Horvátország és Albánia, amelyek egyaránt NATO-tagállamok, támogatják, hogy a koszovói biztonsági erőket – amelyek jelenleg csak könnyű fegyverzettel vannak ellátva, és rendfenntartói, katasztrófavédelmi feladatokra használják őket – teljesen felfegyverzett valódi hadsereggé alakítsák át – olvasható a szövegben. Ehhez azonban a parlamentben a koszovói szerb kisebbség szavazatára is szükség lenne, amely viszont ellenzi ezt.

Koszovót – Szerbia egykori déli tartományát – túlnyomó többségében albánok lakják, de a szerbek vallásuk és kultúrájuk bölcsőjének tartják a területet. Az 1998-99-es koszovói háború végén a NATO 78 napon át tartó légicsapásokkal távozásra kényszerítette a területről a jugoszláv hadsereg és a szerb rendőrség egységeit, Koszovót pedig az ENSZ ideiglenes igazgatása alá helyezték, illetve a NATO-vezetésű KFOR békefenntartó missziót vezényelték a területre.

Koszovó 2008-ban kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, amit Belgrád azóta sem hajlandó elismerni, és továbbra is déli tartományának tartja a területet. Szerbián kívül Oroszország és Kína (mindkettő az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező, állandó tagja), illetve öt uniós tagállam – Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus – sem tartja független országnak Koszovót, míg a világ több mint száz állama szerint a terület önálló állam.
Az 1,8 milliós Koszovó lakosságának több mint 90 százaléka albán nemzetiségű, a helyi szerbség főként az északi, Szerbiával határos részen él, ám van néhány szórványtelepülése is. A megközelítőleg 50 ezer főt számláló szerb kisebbség nem Pristinát, hanem Belgrádot tartja fővárosának, illetve Szerbiához tartozónak vallja magát.