Afganisztán: Mission Impossible?
Szöveg: honvedelem.hu / MTI | 2013. december 3. 20:33A 2014 utáni új nemzetközi Afganisztán-misszió ellehetetlenülésének rémképét vázolták fel NATO-illetékesek számos nyilatkozatban azt megelőzően, hogy a szövetséghez tartozó országok külügyminiszterei Brüsszelben előbb december 3-án kedden saját körben, majd szerdán – a jelenlegi misszióban részes nem NATO-tagországok képviselőit is bevonva – az afgán kormány külügy- és belügyminiszterével együtt vitatják meg, milyen tere nyílik a jövőben az együttműködésnek a nemzetközi közösség és a vad hegyek által szabdalt közép-ázsiai muszlim ország között – ha nyílik bármilyen egyáltalán.
E harcban kétségkívül elértek bizonyos sikereket, így például a terroristák egy része ma már inkább a szinte járhatatlanul vadregényes afgán-pakisztáni határvidék pakisztáni oldalán levő barlangokban piheni ki a fáradalmakat. Ha egy-egy pilóta nélküli amerikai repülőgép időnként csapást mér rájuk, az rendszerint kiváltja Pakisztán önérzetes tiltakozását.
A tálibok azonban így is „a spájzban vannak", olyannyira, hogy a nemzetközi közösség támogatottja, Hamid Karzai afgán elnök szeretne valamiképpen megbékélni velük – különösen annak tudatában, hogy az ISAF 2014 végén befejezi tevékenységét.
A nemzetközi közösség katonái sok vért hullattak Afganisztánban, és miközben harcoltak, kiképeztek egy bő 300 ezer fős afgán biztonsági erőt (a hadsereg és a rendőrség létszámát egybevéve). Az évek során ezzel párhuzamosan mostanra 80 ezer főre apadt ISAF fokozatosan átadja az afgánoknak a terület biztonságáért viselt felelősséget.
A nemzetközi közösség azonban nem hagyja magára Afganisztánt – hangoztatta mindeddig a NATO.
Kidolgozták azt a tervet, miszerint 2015-től megalakul a Resolute Support (Határozott Támogatás) nevű nemzetközi misszió, mintegy 8-12 ezer emberrel, annak érdekében, hogy kiképzéssel, tanácsadással, „mentorálással" segítsék az afgán kormányerőket. Emellett évente több milliárd dolláros támogatást is kapnának az afgán egyenruhások, valamint szintén milliárdokban mérhető azoknak a civil fejlesztési programoknak az értéke, amelyek arra szolgálnának, hogy a lakosság számára vonzóbbá tegyék az életet, mint amilyen az a tálibok rideg rendszerében volt.
A tervezési folyamat azonban elakadt, mert Karzai mindmáig nem hajlandó aláírni az amerikai-afgán biztonsági megállapodást, amely egyebek közt szabályozná az új misszióban részt vevő amerikai katonák jogállását – azon belül is legfőképpen kivéve őket az iszlám jog hatálya alól. Amíg nincs amerikai-afgán megállapodás, addig nem köthetik meg a SOFA (Status of Forces Agreement, vagyis Az Erők Jogállásáról Szóló Megállapodás) nevű NATO-afgán egyezményt sem, amíg pedig nincs aláírt SOFA, addig a NATO tervezői is kénytelenek tétlenül ülni a tervezőasztalnál, hiszen nincsenek szilárd alapok a Határozott Támogatás nevű misszió részletes megtervezéséhez.
Karzainak a NATO szerint még az idén alá kellene írnia a szükséges megállapodást ahhoz, hogy a tervezők ne fussanak ki az időből.
Ha nem lesz időben SOFA, akkor nem lesz új misszió, nem lesz pénz, nem lesz semmilyen támogatás, hanem 2014 végén egyszerűen távozik az ISAF, és nem hagy hátra semmit és senkit – teszik hozzá az atlanti szövetség illetékesei.
Az afgán elnök azonban igyekszik az aláírás teendőjét a jövő tavasszal megválasztandó hivatali utódjára hagyni.
Szigorúan nevük mellőzését kérő NATO-illetékesek így vélekednek: Karzai ezzel az amerikaiakkal szembeni gáncsoskodással próbálhatja biztosítani saját politikai – sőt, fizikai – jövőjét arra az esetre, ha kedvezőtlenül alakulnának a dolgok Afganisztánban az ISAF távozása után. Ezzel azonban úgysem érne el semmit, viszont egy csomó anyagi forrástól megfosztaná hazáját – teszik hozzá az említett források. A NATO brüsszeli székházában úgy vélekednek, hogy Karzai az alkudozásban alighanem „elmegy a falig", aztán aláírja a szükséges papírokat, mert olyan hatalmas pénzekről van szó, amire nehéz lenne nemet mondani.
