Elhunyt Mihail Kalasnyikov, az AK-47-es gépkarabély tervezője

Az altábornagyi rangban lévő, számos magas állami kitüntetéssel és külföldi elismeréssel rendelkező konstruktőr nyolcvan éves koráig dolgozott a Moszkvától 1129 kilométerre észak-keletre lévő Izsevszk fegyvergyárában. Az általa 1947-re kifejlesztett Kalasnyikov gépkarabélyokat 1948-ban kezdték az udmurtföldi üzemben sorozatban gyártani. 1949-től rendszeresítették az orosz hadseregben. Többféle változatát dolgozták ki az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban, így Magyarországon is.
Az AK-47-es gépkarabély és annak számos változata az egyik legelterjedtebb automata lőfegyver a világon, több mint száz országban rendszeresítették.

A Kalasnyikov gépkarabély szerepel a Hezbollah libanoni radikális síita szervezet és az Iráni Forradalmi Gárda címerében is.

Októberben megkezdték a Kalasnyikov-gépfegyver legújabb prototípusának kipróbálását az orosz hadseregben.
A fegyvertervező nevét ma számos oroszországi üzem viseli. Ugyancsak róla keresztelték el nemrég az új fegyvergyártó konszernt, az Izsmas és az Izsmeh elnevezésű, izsevszki gyárak összevonásával létrejövő vállalati egyesülést, amelynek célja kiszorítani a hamisított gépfegyverek gyártását.
Kalasnyikovnak már életében múzeumot nyitottak szülőfalujában.

A hajlott korú konstruktőr egészségi állapota miatt nem tudott részt venni a Kurja faluban tartott ünnepi eseményen. Unokája és családja képviselte őt, az izsevszki Kalasnyikov-konszern munkatársai is jelen voltak a megnyitón.

Mihail Kalasnyikov 1919. november 10-én született az Urál vidéki Kurján, de kuláknak minősített családját 1930-ban Szibériába deportálták. 1938-ban harckocsizóként besorozták a Vörös Hadseregbe. A második világháborúban az ő életét is megkeserítették a megbízhatatlan sorozatfegyverek. 1941-ben, egy harctéri sebesülésből lábadozva határozta el, hogy egyszerű, könnyen kezelhető kézifegyvert készít a szovjet katonáknak. Bár 1942-ben benyújtott első tervét nem fogadták el, lehetőséget kapott a további munkára, s a módosított változattal 1946-ban benevezett a szovjet fegyverkonstruktőrök vetélkedőjébe.

A bírálók elsődleges szempontnak a megbízhatóságot minősítették, s az ekkor már az udmurtföldi Izsevszkben dolgozó Kalasnyikov 7,62×39 mm-es lőszert használó, gázelvezetéses rendszerű gépkarabélyát nyilvánították győztesnek. Az 1949-ben rendszeresített AK-47-es gépkarabély 350-400 méterre hatékony, elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, s viszonylag pontos egyeslövésben és automata módban is.

Szintén Kalasnyikov irodája tervezte a PK, majd a modernizált PKM géppuskát.
Az egyszerű szerkezetű és hatékony fegyvert 1969 óta szinte változatlan formában gyártják.
Híressé vált mondata, amely harminc évvel ezelőtt hangzott el: „elsőként szorítok kezet azzal, aki az enyémnél jobb gépkarabélyt alkot".

Kalasnyikov még törzsőrmesterként megkapta a Sztálin-díjat, háromszor a Lenin-díjat és kétszer a szocialista munka hőse címet, szülőfalujában szobra, Izsevszkben múzeuma van.
Szabadalmi díjat azonban nem kapott, s még a nyolcvanon túl is szerény nyugdíjából élt egy kétszobás lakásban. A világ egyik legismertebb márkanevéből csak az elmúlt néhány évben profitált, miután engedélyezte egy német cégnek, hogy Kalasnyikov esernyőket, zsebkéseket, órákat dobjon piacra, amelyek – legalábbis a reklám szerint – a karabélyhoz hasonlóan megbízhatóak, egyszerű a használatuk és elnyűhetetlenek. Emellett kétfajta vodka is hozott pénzt a számára.

Találmányának különböző modernizált változatait mára a világ fegyveres erőinek felében rendszeresítették, sőt néhány államban annyira „népszerű", hogy a hivatalos címerbe is bekerült. 1949 óta valamennyi háborúban „részt vett" (az amerikai katonák Vietnamban saját fegyverüket nem egyszer zsákmányolt kalasnyikovra cserélték), az olcsó és megbízható fegyvert előszeretettel használják a gerillák és terroristák is.
Napjainkig 80-100 millió darab készült belőle (Magyarországon az ötvenes évek végétől gyártották), ezzel a világ legelterjedtebb kézifegyvere.

A márkanevet a Szovjetunió nem védette le, emiatt ma is tucatnyi országban gyártják engedély nélkül.
Kalasnyikov több ízben is a világ értésére adta, hogy a kézifegyvert hazája védelmére szánta és nem arra, hogy nemzetközi konfliktusok erőszakos rendezésére használják.

Élete végén már a „békésebb" célú vadászfegyverekkel foglalkozott, sőt hordozható tűzoltókészüléket is tervezett.