Groznijtól Bostonig

Isaszegi János a gyökerektől kezdte az események elemzését, így kitért 21. századi biztonsági környezetének változásaira, bemutatott olyan nemzetközi kihívásokat, mint a hadviselés rohamos sebességű átalakulása, a tömegpusztító fegyverek széles körű elterjedése, vagy a súlyosbodó klímaváltozás, amelynek hatásai még erősebbek, amikor és ahol a természeti és a humán eredetű válságok – például a szegénység, a túlnépesedés, az élettér-erőforrások csökkenése – halmozottan jelentkeznek.

Részletesen foglalkozott a terrorizmus alapjaival, fogalomrendszerével, kialakulásával, bemutatva a nemzetközi terrorista szervezetek főbb jellemzőit, és a modern, globális terrorizmus kihívásait. Kiderült, hogy míg 1990 előtt szolid, „mérsékelt" formában jelent meg, 1990 óta kegyetlenebb formában van jelen az úgynevezett “fejlett" terrorizmus, s kijelenthető, hogy a huszonegyedik század elején az egyik legkomolyabb kihívást a nemzetközi terrorizmus jelenti.

„Szent háború" a Kaukázus térségében

A Szovjetunió felbomlása után problémák sora vezetett máig tartó konfliktusokhoz az Észak-kaukázusi térségben, amely rövid idő alatt háborús övezetté vált. A Gorbacsov által meghirdetett peresztrojka már elhintette a viszály magvait az itt élő népcsoportok között, hiszen az enyhülés hírére mindenki a saját területi követeléseinek igyekezett érvényt szerezni, ez pedig máig tartó konfliktusokhoz vezetett – mutatta be az előzményeket Isaszegi János.

A sort az első csecsen háború nyitotta, melynek során Csecsenföld kivívta gyakorlati függetlenségét, majd lázongások kezdődtek a régió többi államában is. A szélsőséges iszlám szervezetek jelenlétére először a dagesztáni háború során derült fény. Már 1997-ben elkezdődött egy iszlamista légió szervezése a szaúd-arábiai születésű Ibn al-Khattab vezetésével, amely szorosan együttműködött a dagesztáni iszlamista felkelőkkel. Nagy valószínűséggel szerepe volt a dagesztáni civil és katonai célpontok ellen végrehajtott bombamerényletekben és fegyveres támadásokban is. 1999. augusztus 4-én dagesztáni fegyveresek több orosz biztonsági személyt megöltek egy támadásban a dagesztáni határ közelében. Augusztus 7-én a csecsen gerillavezér, Samil Basajev és Ibn al-Khattab vezetésével 1500-2000 fegyveres lépte át a csecsen–dagesztáni határt, majd a dagesztáni iszlamista felkelőkkel egyesülve megszálltak több dagesztáni falut. Augusztus 10-én kikiáltották a független Dagesztáni Iszlamista Köztársaságot, és hadat üzentek az oroszpárti dagesztáni kormánynak, valamint az orosz megszálló egységeknek.

Basajev és Khattab tervei nem váltak valóra, a dagesztáni lakosság nem állt egyöntetűen az újonnan érkezett felszabadítók mellé, sőt inkább hódítóknak tekintették őket. Mire kialakult Dagesztánon belül a szervezett ellenállás, az orosz haderő is támadásba lépett. Erre válaszul az iszlamisták szeptember folyamán négy bombamerényletet hajtottak végre kormányzati épületek ellen, egyet Dagesztánban, kettőt Moszkvában és egyet Volgodonskban. A támadások összesen 293 ember halálát okozták.

Szeptember 28-án Basajev hivatalosan is bejelentette kivonulásukat Dagesztán területéről. A lázadók visszavonulását követően, szeptember végén orosz harci repülők már a csecsen fővárost, Groznijt bombázták.

A csecsen elnök, Maszhadov nyíltan elítélte a dagesztáni inváziót, és felajánlotta Moszkvának a főbűnösök kiadatását. Moszkva nem fogadta el a csecsen ajánlatot és folytatta hadműveleteit Csecsenföld ellen. A Kaukázusban továbbra is gerillaharcok folytak s ezek kisebb intenzitással ugyan, de a mai napig tartanak – tette hozzá a vezérőrnagy.

A nemzetközi terrorizmus ellen – a Kaukázusban is

A szakértő rámutatott, a 2001. szeptember 11-ei események gyakorlatilag szabad kezet adtak Oroszországnak, mely a csecsenek elleni háborúkat ettől kezdve a nemzetközi terrorizmus elleni harc színtereként tünteti fel. Válaszul a csecsenek 2005-ben megalapították a Kaukázusi Frontot. 2006-ban a szervezet vezetője Doku Umarov lett, aki dzsihádot hirdetett az orosz állam ellen. 2007-ben kikiáltotta a Kaukázusi Emirátust, melynek vezetőjévé is saját magát tette meg. Oroszországnak azonban sikerült a csecsen lakosság egy részét maga mellé állítania, melynek köszönhetően felállíthattak egy oroszpárti csecsen kormányt, melynek vezetőjévé Ramzan Kadirovot tették meg.

A gerillatámadások egyre erősödtek a térségben. Míg 2008-ban csak 150 fő halt meg az itt vívott harcokban, egy évvel később már 442. Ennek ellenére az orosz kormány 2009. április 15-én hivatalosan is lezártnak nyilvánította a második csecsen háborút. A konfliktus azonban a gyakorlatban továbbra is tartott, sőt szétterjedt az Észak-Kaukázus teljes területére.

Fegyveres konfliktusok, gerillaharcok és merényletek a Kaukázusban 2009 óta

Az Észak-kaukázusi felkelés 2009. április 15-én, azaz a második csecsen háború hivatalos lezárásának időpontjában kezdődött, gyakorlatilag mégis inkább a csecsen konfliktustörténet egyenes folyományának tekinthető. A konfliktus az Orosz Föderációhoz tartozó öt észak-kaukázusi tagköztársaság területén zajlik. A felkelők az orosz biztonsági erők és hadsereg elleni harc mellett hajtottak már végre robbantásos merényleteket Moszkvában is. A harcok leghevesebb színhelyének továbbra is Csecsenföld számít. Itt a 2010-es év folyamán 97 orosz biztonsági személy és 189 fegyveres lázadó és civil vesztette életét a harcokban.

Ingusföldön 2007 óta polgárháború zajlik, melyben a hivatalos kormányt Oroszország, az ellenzéket a Kaukázusi Emirátus lázadói támogatják. A Kabard-Balkárföldre is kiterjedő konfliktus még 2005-ben kezdődött a második csecsen háború részeként, de nagyobb intenzitással 2010-től tapasztalható, mikor orosz biztonsági erők megölték a lázadók addigi vezetőjét, Anzor Asztemirovot. A felkelők élén őt váltó Asker Dzapujev és Ratmir Samejev már jóval agresszívabb politikát folytatott. Sorozatos támadásokat intéztek nemcsak az orosz kormányzati épületek és a hadsereg, hanem a civil lakosság ellen is. Annak ellenére, hogy orosz katonák 2011 áprilisában mindkét vezetőt megölték egy rajtaütésben, a harcok továbbra is nagy intenzitással folynak.

A szélsőségesek taktikája, harcmodora és eljárásai között megtalálhatók az öngyilkos merényletek, a robbanóeszközök alkalmazása, komoly célpontok elleni támadás városközpontokban, a polgári, vagyis gyengén védett és kevésbé reagálóképes személyek elleni támadások. A felkelők rendszeresen hajtanak végre öngyilkos és bombamerényleteket is.

Isaszegi János kiemelte: a felkelés az utóbbi időben olyannyira nagy méreteket öltött, hogy felvetődött a 2014-es téli olimpia máshol történő megrendezésének szükségessége és lehetősége is. Vlagyimir Putyin orosz elnök a fegyveres testületek képviselőinek részvételével megtartott 2013. májusi ünnepségen arról is beszélt, hogy kíméletlenül vissza kell verni azokat, akik radikális nacionalista és szeparatista jelszavakat igyekeznek használni, meg akarják osztani a társadalmat, gyengítik Oroszország egységét. Az államfő különösen fontosnak nevezte az észak-kaukázusi térség ellenőrzését, érzékeltetve, hogy az intézkedés elsősorban az itt tevékenykedő iszlám szélsőségesek ellen irányul.