Gyakorolj, hogy győzz!

Merthogy német étterem ide vagy oda, rajtunk kívül itt mindenki amerikai angolul beszél, és a napi menüt hirdető tábla krétafelirata fölé akár a „tiszti étkezde" szókapcsolatot is odafirkálhatnák. Letelt a szolgálat, kezdődik a magányos vagy családos vacsoraidő, hány gólt rúgtál kisfiam délután, és ne szürcsöld a kólát. Ó, yes, tiszta Amerika. Nem véletlenül, hiszen egyrészt Európában körülbelül 35 000 tengerentúli katona állomásozik, másrészt az 1938-ban alapított hohenfelsi gyakorlótér alig pár kilométer ide. Települjünk is át gyorsan!

Azt írjuk: gyakorlótér, de ez teljesen pontatlan. Tulajdonképpen gyakorlótérrel kibővített, elkerített kisvárosnak kellene nevezni az Összhaderőnemi Többnemzeti Készenléti Központ (JMRC) bázisát, merthogy itt aztán órákat lehetne nézelődni. Csak óvatosan persze, nehogy ránk dudáljon egy Humvee, ami itt olyan, mint nálunk a Suzuki, azaz Dunát lehetne vele rekeszteni. Különféle színekben róják keresztül-kasul a bázis korrektül kitáblázott betonútjait és az óriási gyakorlóteret, ahol mondjuk a jégrobbantáson és a nagyobb szabású lövészeteken kívül az ég egy adta világon mindenféle mozzanatra lehet tökéletesen megfelelő helyszínt találni. (Jég meg csak a tavaszias meleg miatt nincs…) Ne legyintsünk azért, hogy ja, hát elég gyík, ha lőni nem lehet, mert alig nyolcvan kilométerre innen, Grafenwöhrben találhatjuk a lövészetekre szakosodott gyakorlóteret, ami a beszámolók szerint szintén NB1-es. (Illetve inkább NBA-s…)

Mialatt egyik helyszínről a másikra visz minket hol a médiabusz, hol a tatai Szabó őrnagy úr szolgálati Mercije (ezúton is köszönet a fuvarokért), áthaladunk például egy helységharcra kiépített falun. A kis település előtt amerikai katonák integetnek, hogy lassítsunk majd, mert hát mégis ott a települést jelző tábla, és tényleg… Maga a falucska körülbelül az Én a vízilovakkal vagyok című klasszikus afrikai házait idézi – kivéve persze a közepén magasodó, mecsetre hajazó vallási épületet. De látunk képeslapokba illő várromot, indiánfilmekbe való vadregényes vízmosásokat, illetve egy alkalommal a busz előtt átrobogó őzcsapatot is, ami azt jelzi, hogy a gyakorlótéren bizony a természet- és a környezetvédelemre is nagyon ügyelnek. Mesélték például, hogy védett denevérfajok számára, mesterséges barlang gyanánt, lebontásra ítélt borospincéket mentettek meg.

A Saber Junction 2015 gyakorlatra mellesleg amúgy is a sokszínűség a jellemző. Ha az ember elindul kora reggel a bázisról, biztos lehet benne, hogy rövid idő alatt legalább két-három különböző mozzanatba belefut. Sőt, olybá tűnik: a magyar katonákra kis túlzással az amerikai légierő is nagyon kíváncsi, mert folyton forgószárnyasok gyakorlatoznak a közelükben. Mialatt ugyanis a tataiak másnapi harctevékenységüket tervezik, Apache helikopterek manővereznek viszonylag alacsonyan és lassan. Mikor pedig a BTR-ek több négyzetkilométeres (!) kijelölt területen szétbontakozva, éppen ellenséges BMP-kkel keverednek szimulált tűzharcba, egy Chinook gyakorolja a le- és felszállást, olyan módon, hogy csak a gép hátsó része érinti a talajt, az eleje pedig nem… (Persze azért az egyes mozzanatok soha nem keresztezik egymás útját, épp csak érezni lehet, hogy abszolút nem vagyunk egyedül a gyakorlótéren.)

Kiszállva a médiabuszból sajtókísérőnk rendre az adott mozzanat legfőbb tudorához irányít minket, aki pár mondattal felvázolja, ami történni fog, majd azt mondja, hogy oda mehetünk, ahová gondoljuk, csak ne másszunk fel a Strykerre, ne akarjuk kivenni a fegyvert a katonák kezéből, és általában ne üttessük el magunkat semmiféle négy, nyolc vagy még több keréken közlekedő géppel. Egyébként meg have a nice day.

Így aztán testközelből látjuk például, amint a roppant dörzsölt ellenerő konvoj elleni, meglepetésszerű támadása túl jól sikerül… A szedett-vedett ruhákba öltözött ellenség ugyanis a taktikailag igen rossz helyen megállított Humvee személyzetét nemes egyszerűséggel kirángatja a gépjárműből, majd a lefegyverzett katonák istenem, istenem! sopánkodásait figyelmen kívül hagyva beszáll a zsákmányba. A készülő meredek partizánakciót csak a főellenőr gyerekek, ezt azért mégse kéne! utasítása gátolja meg.

A fentiekből is látható, hogy a legalapvetőbb dolgok begyakorlásától a legprofibban kivitelezett műveletekig itt a kiképzés bizony minden szinten zajlik. A példánkban bemutatott konvoj egy nap alatt legalább négyszer-ötször találkozott hasonló szituációkban ellenséggel, és ami kora reggel még kínos véget ért, abból estére abszolút vállalható produkció lesz. De éppen ez a lényeg, a gyakorlás, a gyakorlás, és a gyakorlás, vég nélkül, a lehető legvalóságosabb körülmények között. Mert, mint ahogy a bázist a naplemente utolsó lusta fényeiben elhagyva a központ jelmondatát olvashatjuk: JMRC – train to win, azaz gyakorolj, hogy győzz.

Aztán jöhet a jól megérdemelt kóla – valahogy finomabb, mint a megszokott −, no meg az akciós szalámi.

Fotók: a szerző felvételei