Idegek harca folyik a Krímben

Az orosz erők közel egy héttel ezelőtt kezdték meg az ukrán katonai létesítmények blokádját. Az ukránok időnként elszigetelt kísérleteket tesznek arra, hogy visszavegyék egyes létesítmények ellenőrzését; ezeket az oroszok elfojtják, de a komolyabb erő alkalmazását kerülik. Csatározásokról nem érkeztek jelzések.

A kercsi ukrán haditengerészeti egység helyettes parancsnoka, Olekszij Nyikiforov úgy fogalmazott, hogy az oroszok „showműsort csináltak, ahol csak lehetséges volt… Jöttek és betaszították az ajtót", de ennél több nem történt.

Az orosz hadihajók az Azovi- és a Fekete-tenger közötti Kercsi-szorost is elzárták, hogy fokozzák a krími ukrán erők elszigeteltségét, és arra kényszerítsék őket, hogy az oroszbarát erőkhöz csatlakozzanak.

Az ukrán kormány szerint a kevesebb mint 20 ezer főnyi krími ukrán katonai erő már kisebb létszámú, mint az oda átvezényelt vagy már eleve ott állomásozó orosz csapatok összlétszáma. Az ukránok többsége lojális maradt ugyan Kijevhez, de el akarja kerülni az összetűzést az oroszokkal is, akiknek egy részével ráadásul régóta egymás közelében élnek, hiszen a fekete-tengeri orosz flottának ott a központja. Sokuk apja vagy nagyapja pedig még együtt harcolt az oroszokkal a szovjet időkben, sőt rokonaik is élnek Oroszországban.

A helyzet szürreális jellegét jelzi, hogy miután a Szevasztopol melletti Belbek katonai repülőtéren az oroszok a levegőbe lőtt figyelmeztető lövésekkel tartották távol a menetoszlopban odavonuló az ukrán pilótákat, akik megkísérelték visszavenni az ellenőrzést harci gépeik fölött, a sorsukról kezdett tárgyalások közben ugyanezek az ukránok békésen focizgattak a helyszínen.

A kercsi ukrán határposzt egyik tisztje robotként jellemezte az oroszokat, akik „csak merednek a semmibe, és nem mutatnak érzelmeket".

Az ukrán haditengerészet újonnan kinevezett vezetője, Denisz Berezovszkij ellentengernagy múlt vasárnap átállt az oroszbarátok oldalára, és az orosz média más – bár meg nem erősített – dezertálásokat is említett, hogy ezzel is nyomást gyakoroljon az ukránokra, és újabb átállásokat érjen el.

Bonyolítja a helyzetet, hogy sok ukrán katona védelmezőként tekint az orosz megszállókra – de nem az ukrán nacionalisták ellen, ahogyan azt az orosz média sugallja, hanem a feltüzelt oroszbarát csoportok ellen, akik körülvették a katonai létesítményeket is.

Nikiforov parancsnokhelyettes erről úgy nyilatkozott: „ A szomszédos országból való csapatok ittléte bosszantó, de ebben a pillanatban ők köztünk és népünk azon része között állnak, amely valamiféle radikális változást akar."

Nagy kérdés, hogy meddig tartanak ki az ukrán erők, és meddig tart az oroszok türelme.

A nyugati országok arra ösztökélik Oroszországot, hogy vonja vissza erőit a térségből, és engedjen oda nemzetközi megfigyelőket. A kivárás, az idegek harca azonban egyelőre folytatódik, és – a legújabb, keddi döntéssel előre hozott időpontban – március 16-án újabb fordulópontot jelenthet, ha megtartják a népszavazást a Krím jövőjéről.

„Reméljük, hogy politikusaink félreteszik ambícióikat, és nem lövetnek velünk egymásra" – mondta Nikiforov, s hozzátette, „végül is parancsokat teljesítünk, ma még mosolygunk, de lehet, hogy holnap lőparancsot kapunk…".