Kína vitatott területekre is kiterjesztette légvédelmi azonosító övezetét

Az övezet létrehozását a kínai nemzetvédelmi minisztérium rövid közleményben jelentette be három törvényre hivatkozva, továbbá ismertette azokat a konkrét földrajzi paramétereket, amelyekre a zóna kiterjed. Később részletesen közzétették a térséget érintő azonosítási szabályokat.

A nemzetvédelmi minisztérium szóvivője arról tájékoztatott, hogy a légierő két nagy felderítő gépe, egy korai előrejelző repülőgép és vadászgépek támogatásával végrehajtotta első őrjáratát. Sen Csin-ko közölte, mindez összhangban van az általános nemzetközi gyakorlattal.

A tárca közleménye szerint a kínai hadsereg védelmi intézkedéseket foganatosít majd azokban az esetekben, amikor egyes repülőgépek nem vetik alá magukat a szabályoknak, vagy nem hajlandók az együttműködésre, az utasítások követésére.

A nemzetközi gyakorlatban az effajta légvédelmi azonosító övezeteket olyan államok hozzák létre, amelyek partjait nagy kiterjedésű nyílt víz övezi.

Az Egyesült Államok 1950-ben állapította meg a maga ADIZ területét, s azóta több mint húsz ország követte. E zónákkal lényegében igazoltatásra kötelezik a légtérbe belépőket.

A kínai médiában az eseményhez kapcsolódóan megszólaltatott szakértők azt hangsúlyozták, hogy Kínának joga volt a maga zónáját megszabni anélkül, hogy arra más államoktól engedélyt kért volna. A lépés nem veszélyezteti más államok területének szuverenitását, vagy a repülés szabadságát. Egyúttal azt is hangsúlyozták, hogy a paraméterek egyértelművé tételével épp a félreértéseket szeretnék eloszlatni.

A nemzetvédelmi minisztérium egy másik szóvivője kérdésre válaszolva kifejezte – anélkül, hogy Japán nevét megemlítette volna -, hogy a szigetország 1969-ben szabta meg a maga légvédelmi azonosító övezetét, s annak legközelebbi pontja Kínához körülbelül 130 kilométerre van. Ez indokolta, hogy a kínai zóna legközelebbi pontja is nagyjából ilyen távolságra legyen a japán szárazföldtől.

John Kerry amerikai külügyminiszter a bejelentés nyomán kiadott közleményében mély aggodalmának adott hangot, Pekinget pedig óvatosságra és visszafogottságra intette. Egyúttal konzultációkat kezdett Japánnal és a térség más államaival.

Tokió tiltakozott, kifejezte felháborodását és teljességgel elfogadhatatlannak nevezte a kínai lépést. Hozzátették, az egymást átfedő zónák helyzetében a légtérben váratlan balesetek fordulhatnak elő.

A Hszinhua hírügynökség november 24-ei, vasárnapi kommentárjában úgy vélte, Tokió a helyzetre túlozott mértékben reagált, s leszögezte, a zóna létrehozása szinkronban van az ENSZ alapokmányával és más nemzetközi törvényekkel, Japánnak pedig „meg kell tanulnia elfogadni az »elfogadhatatlant«".

John Kerry azon szavaira, miszerint a lépés azt a szándékot tükrözheti, hogy Kína meg kívánja változtatni a status quót a Kelet-kínai-tengeren, a szerző utal Peking álláspontjára, miszerint a Tiaojü/Szenkaku-szigetek több évtizedes status quóját Japán borította fel azzal, hogy egyoldalú lépésével államosított az öt lakatlan szigetből hármat.

Peking és Tokió között a feszültség 2012 szeptembere, a szigeteknek a japán kormány általi „megvásárlása" óta egyre súlyosabb, a két ország területi vitája következtében diplomáciai és gazdasági kapcsolataik évtizedek mélypontjára süllyedtek.