Kurd kérdés: Szíria új irányt szabhat a folyamatoknak
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2013. február 19. 8:33A kurd kérdés az átalakuló Közel-Keleten címmel tartottak előadást a Magyar Külügyi Intézetben február 18-án délelőtt. Mint elhangzott, a kurdok problematikája a szíriai események következtében ismét felkerült a világpolitika napirendjére, ám egyelőre megjósolhatatlan, mi lesz a folyamatok kifutása.
A kisebbségi kérdésről szólva N. Rózsa Erzsébet hangsúlyozta: az iszlám világban mindez elsősorban nem etnikai, hanem vallási jelentéstartalommal értelmezhető. A kisebbségek kollektív jogainak gyakorlását illetően a mai napig nem létezik nemzetközi megállapodás, és az egyes államok belső eljárásán múlik ezek kezelése. Mindez ebben az etnikai és vallási szempontból roppant sokszínű térségben különösen problémássá teszi a viszonyokat. A Közel-Kelet biztonsági helyzetét leginkább befolyásoló kisebbségi kérdések a szunnita−síita ellentét, a palesztin−izraeli konfliktus és a kurd kisebbségi kérdés, konkrétan a kurdok államiságért való harca, amely azonban minden érintett államban más formában jelentkezik.
Csicsmann László, a Corvinus egyetem docense az „arab tavasz" eseményeinek dimenziójában elemezte a kurd kérdést az érintett Szíria vonatkozásában, hiszen az országban lassan két éve folyó harcok ismét előtérbe tolták a témakört a nemzetközi politikában. Szíriában mintegy kétmillió kurd él, vagyis a lakosság körülbelül 9 százalékát alkotja a népcsoport. Zömmel szunnita muszlimokról van szó, akik nem egyetlen összefüggő területen élnek nagyobb számban, hanem három különböző övezetben – például a fővárosban, Damaszkuszban is –, a központi államhatalom pedig az elmúlt fél évszázad során számos alkalommal tett arról, hogy maga ellen hangolja őket. Basar Aszad rezsimje éppen emiatt igyekezett kihasználni, hogy a 2011 márciusában kitört polgárháborúban a felkelés súlypontjai nem a kurd területekre estek: a kormányzat már áprilisban bizonyos engedményeket tett a kurdoknak, a legjelentősebb intézkedés az volt, hogy megadták nekik az állampolgárságot (ettől még persze hozzávetőlegesen 80 ezer kurd továbbra is hontalan az országban).
Maguk a kurdok azonban ennek ellenére sem egységesek azt illetően, hová álljanak a felkelésben. A legdominánsabb Demokratikus Egység Pártja (PYD) az autonómia híve, és nem követelték Aszad távozását. Ezt a szervezetet gyakran a török Kurd Munkáspárt (PKK) helyi leágazásaként szokás emlegetni. Velük szemben a Kurdinas (Kurd Nemzeti Tanács) célja az autonómia és a föderációs modell, de Aszad nélkül: e szervezetnek Maszúd Barzáni révén erős befolyása van Irakban. A két szervezet 2012 augusztusában megállapodást kötött Erbilben tevékenysége összehangolásáról, és de facto átvették a hatalmat a kurd területeken, ahol egyébként jelenleg is kurd fegyveres szervezetek gyakorolják az uralmat. Törökország eközben követeli, hogy a PYD szakítsa meg kapcsolatait a PKK-val, és mereven ellenzi a szíriai kurdok autonómiáját.
Összességében megállapítható, hogy a szíriai felkelés révén újjáéledt a szíriai kurdok körében a transznacionális identitás, és egy, az 1992-ben létrejött iraki Kurd Autonóm Testület nyomdokain körvonalazandó autonómia létrehozása a cél. Ankara ellenérdekelt e folyamatban, és elsősorban a PKK szíriai tevékenysége, jelenléte teszi feszültté. Egyelőre megjósolhatatlan, mi lenne egy esetleges föderatív Szíria létrejöttének hatása Törökországban, ám nem véletlen, hogy a hatalmon lévő, iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) máris párbeszédet hirdetett a fogságban lévő kurd vezérrel, Abdullah Öcalannal a kérdés békés rendezése céljából.
