Megemlékezések a berlini fal felhúzásának évfordulóján

A Bernauer Strassén lévő központi emlékhelyen Bernd Neumann kulturális államminiszter és Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere koszorúzott. Neumann hangsúlyozta, hogy az áldozatok emlékének ébren tartása különösen azért fontos, mert a rendszerváltás után született nemzedékek az ő sorsukon keresztül érthetik meg az emberi jogokat sárba tipró keletnémet diktatúra természetét.

Angela Merkel kancellár az évforduló alkalmából egy berlini gimnáziumban „helyettesített" egy történelemórán.

A Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-án, hajnalban kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy idővel elnéptelenedik az NDK. 1949-től, a két Németország megalapításától a fal felhúzásáig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül. A nagyvárosban ugyanis gyakorlatilag nem létezett ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert viszont elfogtak szökés közben, és legalább 136-an az életüket vesztették. A többségüket lelőtték a keletnémet határőrök, mások vízbefúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.

A két Németországot elválasztó határ teljes hosszát tekintve nagyjából 1400-an haltak meg menekülés közben, vagy a letartóztatás után.

Kedden megemlékezést tartottak a Potsdam melletti Glienicke-hídnál, a híres egykori határátkelőnél. Matthias Platzek, Brandenburg tartomány miniszterelnök beszédében kiemelte, hogy a fal felhúzásával a keletnémet állampárt a szó szerint bebetonozta Európa és Németország megosztottságát, és kinyilvánította: nem akarja, hogy a németek „nyitott társadalomban éljenek".
A Glienicke-híd a brit John Le Carré A kém, aki bejött a hidegről című 1963-as krimijéből is ismert. Ennél a hídnál cserélték ki az elfogott kémeket a hidegháború idején.

A berlini fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost, az utolsó haláleset viszont már jóval a rendszerváltás után történt. A Der Tagesspiegel című berlini lap keddi összeállítása szerint 1990. augusztus 31-én Lichtenrade városrészben egy 14 éves fiú megpróbált kalapáccsal kiütni egy kisebb darabot a betonfalból, hogy elrakja emlékbe. Eközben egy hatalmas tömb kidőlt, és maga alá temette a fiút, aki a helyszínen meghalt.