Művészet és propaganda a Nagy Háborúban – kiállítás Olaszországban
Szöveg: Virág Ágnes művészettörténész | 2015. november 8. 13:43Isonzo és környékének egyik turisztikai vonzereje abban rejlik, hogy tényszerű, megdöbbentő hitelességgel mutatják be az arra látogatóknak az első világháború minden regionálisan kapcsolódó részletét.
Az egyik legmeghökkentőbb talán az a múzeum, ahol a dolgozók az első világháborús leszármazottak történeteit gyűjtik.
Az olasz kiállítás kurátora Gianfranco Simonit magángyűjtő első világháborús tárgyainak egy részét már ismerheti a magyar közönség, mivel a Kecskeméten is bemutatott Hazatérnek című kiállításon láthatták. Az akkori tárlat egyik szekciója a háború idején a lövészárkokban és a táborokban készült emléktárgyakra koncentrált.
A Művészet és propaganda a Nagy Háborúban című kiállításon professzionális művészeti, illetve művészi igénnyel, másrészt az alkotás és teremtés szükségességével elkészített tárgyakat látunk. Gianfranco Simonit a plakátokból, újságokból és tárgyi rekvizítumokból kikerekedő történetbe beleszőtte Mednyánszky László egyes olajfestményeit és akvarelljeit is – a kiállításra ugyanis Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből tizenkét műtárgyat adtak kölcsön.
Mednyánszky László (1852, Beczkó – 1919, Bécs), a müncheni és párizsi tanultságú gróf hadifestőként dolgozott a szerb, orosz, galíciai és isonzói frontokon. Mednyánszkyt nem a háború vezette Itáliába. Családja az 1870-es években a Genova melletti Pegliben bérelt villát. 1878 késő őszén családjával Itáliába indult. Rómában bérelt műtermet s 1881 tavaszáig tartózkodott itt kisebb – nagyobb megszakításokkal, amikor is felkereste Nápolyt, Szicíliát. 1914-ben, a katasztrófák iránt mindig is megszállottan érdeklődő festő a háború kitörésének hírére azonnal be akart vonulni, de élemedett korára való tekintettel kérését elutasították. Sógora járt közben érdekében Tisza István miniszterelnöknél, s végül mint a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolója indulhatott szeptember 7-én a galíciai frontra. 1917 őszéig kisebb megszakításokkal folyamatosan a frontokon tevékenykedett, mint hadifestő: Galíciában, Belgrádban és az Isonzónál, ahol meg is sebesült. 1917 októberében akut vesebaja „egyre súlyosabb stádiumba lépett", ezért kórházi ápolását és szanatóriumban történő utókezelését kérte orvosa.
