A nagy sikerű, immár tizenkettedik esztendeje megrendezett „Hadtudomány mindenkinek” előadássorozat április 14-ei rendezvényén a „különleges katonák” kerültek a középpontba. Az előadás röviden bemutatta az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár és jogelődjeinek történetét, feladatrendszerét és betekintést engedett a katonai szervezetre és egyben a haderőnemre váró, meglehetősen izgalmas jövőbe is.
Az előadást Sándor Tamás vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága különleges műveleti szemlélője tartotta, aki leszögezte: nemzetközi tapasztalat alapján jelenthető ki, hogy a különleges műveleti képesség a jelenlegi formájában is felértékelődik. Szintén megfigyelhető, hogy számos országban a különleges műveleti parancsnokság ma már vezérkar közvetlen, stratégiai szintű képességé alakul át, a végrehajtáshoz szükséges, egyéb részképességeket is integrálva.
„Ez azonban nem jelenti azt, hogy a különleges rendeltetésű dandár állománya válogatna a feladatokban. Minden műveletben részt veszünk, amiben a Magyar Honvédség feladatot szab számunkra: legyen szó a COVID-19 világjárvány miatti kórházi, a rendőrségi járőrök támogatási, a fertőtlenítési vagy éppen a határvédelmi feladatokról” - emelte ki a vezérőrnagy.
Sándor Tamás röviden bemutatta a dandár és jogelődjeinek egészen 1939 október elsejéig visszanyúló történelmét és műveleteit: többek között szó esett a meglehetősen ismeretlen 5. önálló deszantrohamzászlóaljról is, mely 1987 ás 1990 között működött, az 1984 májusában, megalakult 89. Vegyes Szállítórepülő Ezred és légijárművei segítségével. A két korábbi zászlóalj (34. Különleges Műveleti és a 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj) egy közös parancsnokság alá helyezésével kialakított ezredet követő, a 2018 január elsejével megalakított MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár szólva a tábornok elmondta, hogy ez már megfelel a NATO követelményrendszerének is.
Az előadás során szó esett a zászlóalj, majd az ezred és a dandár afganisztáni és más külföldi műveleteiről is. Sándor Tamás itt emlékeztette a hallgatóságot, hogy 2008 és 2021 között Afganisztánban annak ellenére nem veszítette életét egyetlen szolnoki „különleges” sem, hogy folyamatosan hajtottak végre kinetikus, fegyverhasználattal járó műveleteket is. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy ez óriási terhelést jelentett a kis létszámú katonai egységnek, hiszen gyakorlatilag egy operátor vagy a soron következő misszióra készült, vagy már a missziós területen volt, vagy hazatérve pihentették.
A technika, különösen a távolról irányított vagy autonóm fegyverrendszerek fejlődésével kapcsolatban Sándor Tamás leszögezte: belátható időn belül továbbra is a katona lesz az alap. „Azt a területet tartom ellenőrzésem alatt, ahol ott a katonám” – emelte ki a katonai pályafutását lövészként kezdő tábornok. Hozzátette: „természetesen segítenek a modern eszközök, felszerelések, de egyben újabb nehézséget is jelentenek, hiszen például a sok technikának biztosítani kell a megfelelő energiaellátást is – ezt pedig egy többnapos művelet során a katonáknak magukkal kellett vinni. Nem véletlen, hogy Afganisztánban óriási mennyiségben használták el a jól ismert AA-s és AAA-s elemeket, akkumulátorokat a katonák.”
A jövővel kapcsolatban elhangzott, hogy várhatóan megjelenik a különleges műveleti képesség az Önkéntes Tartalékos endszerben is. „Ez azt jelenti, hogy bizonyos feladatokat, képességeket a megfelelően válogatott és kiképzett tartalékos állománnyal is meg lehet majd oldani. Hogy erre mekkora szükség lehet, azt éppen az ukrajnai háború mutatta meg, ahol az országvédelmi feladatok során komoly, néhol döntő szerep jut a területvédelmi erőknek” – fogalmazott a vezérőrnagy, hozzátéve: szintén a jövő kihívása a fiatal korosztály bevonzása, „megfogása” is. Hangsúlyozta: „a katonai szervezetnek kell alkalmazkodni a megváltozott világhoz, a fiatalok elvárásaihoz, hiszen a korosztály nem fog változni a katonák kedvéért. Ez a kihívás azonban világszerte ismert, nem magyar sajátosság”. Sándor Tamás előadásában kiemelte azt is, hogy ugyanilyen fontos feladat az ország lakosságának minél szélesebb körű megszólítása és bevonása az országvédelmi feladatokba. „Az ország védelme nemzeti ügy, ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, ebben csak a lakosság elenyésző része vesz részt aktívan. Márpedig éppen Ukrajna példája mutatja meg, milyen fontos – és nem csak fegyveres – szerepe van a hátországnak egy fegyveres konfliktus során” - mutatott rá a vezérőrnagy.
