Lengyel, osztrák példa: az igazi külsőségek belülről fakadnak
Szöveg: Tamás Tibor | 2012. január 13. 7:11Január első szombatjától újra a Magyar Honvédség katonái, a Honvéd Palotaőrség tagjai adnak díszőrséget a Sándor-palotánál. A palotaőrség a Nemzeti Honvéd Díszegység része, amelyhez hasonló katonai alegységgel számos ország büszkélkedhet. Ezért, hogy jobban megismerjük hagyományaikat, bemutatunk néhány szomszédos, valamint különleges sajátossággal rendelkező díszelgőegységet. Következzék most sorozatunk második része.
A lengyel díszelgőegység (Batalion Reprezentacyjny Wojska) már nevében is jelzi nemzetük főbb jellemzőit; például azt, hogy roppant bölcsen választották ki maguknak ezt az elnevezést. E zászlóalj „reprezentációs" karaktere ugyanis alapvető kultúrantropológiai és erkölcsfilozófiai fogalom, amely jelzi: tudatosan, pontosan kívánják reprezentálni, azaz bemutatni magukat.
Abból is a legfontosabbat: azt, hogy bennük eggyé vált a haza, a nemzet, a katona, a hadsereg és lelkülete, szellemisége; a haza s az alakulat iránti elkötelezettségük a csoportnormából, a nemzeti szellemből következik.
Egyszóval, a lengyelek nem épületet, nem magas méltóságot szolgálnak, hanem a lengyelséget, benne saját emberségüket és kultúrájukat.
Nemzettudatuk összetéveszthetetlen jelképe négysarkú sapkájuk, ami már az 1700-as években megkülönböztette őket, s amelyet úgy hívnak: konföderatka. Más egyenruhadarabok, színek s formák, kiegészítő kellékek mind-mind a nemzeti jelleget erősítik.
Ahhoz, hogy a reprezentáció tökéletesen lengyel és emberi legyen, mindhárom – szárazföldi, haditengerészeti és légi – haderőnemet képviselik a legjelentősebb nemzeti, katonai és vallási rendezvényeken. Egyébként a szárazföldiek egyenruháját hordják hivatalos ünnepségeken. Különleges műgonddal választják ki a zászlóalj tagjait, akik szerfölött nagy megtiszteltetésnek veszik azt, hogy bekerülhetnek az alegységbe.
Az évenkénti legfőbb attrakció az október 26-i osztrák nemzet napja, amelyet a Bécs központjában lévő Heldenplatzon ünnepelnek. A Gardekompanie ruházata (amin nem jobb, hanem bal oldalon díszlik a vállzsinór), annak viselési módja, tagjainak mozgáskultúrája mívesen kimunkált. A kívülálló megérezheti a veretes történelmi múltat; a tartományi, honvédelmi s egyéb hagyományok kultuszát − ám nincs szó birodalmi ábrándokról. A régmúlt s a jelen kohéziója érződik a kultúra erejében, amint a színpadias, muzeális jellegben is. A Monarchia jól ismert csukaszürke színe, illetve a magas, kemény zubbonynyak megmaradt az egyenruhán, s a kidolgozott mozdulatsorok is azt a fegyelmezettséget, egyöntetűséget tükrözik, amelyek egy rendezett kertté teszik Ausztriát.
Tagadhatatlan, hogy a hajdani Osztrák−Magyar Monarchia, noha sosem volt a népek kalodája, rányomta bélyegét a birodalom szívére éppúgy, mint a hozzá tartozó államokra. Az osztrák pedantéria persze „átment" az összes területre is, minden formában. A joviális Svejk éppúgy eszünkbe juthat, mint a nagy tekintélyű Ludovika, ha a Heldenplatzon vagy a miskolci díszelgőegységek fesztiválján tapsolunk nekik, vagy az „Ich hatte einen Kamerad" kezdetű hagyományos bakanótát hallgatjuk. S még egy érdekesség: a szertartásmester jóvoltából az osztrák díszszemle minden alkalommal más.
(Folytatjuk!)
