Logisztikusként érzi magát legjobban

Korábban azt nyilatkozta, hogy a tervezés és szervezés áll legközelebb önhöz. Gondolom, ezért lett végül logisztikus.

A pályám során sok helyen jól jött ez a képesség. A veszprémi Hadkiegészítő és Toborzó Központhoz 2018-ban kerültem, de közvetve azelőtt is foglalkoztam logisztikával. Mindig is tudtam, hogy mindennek ez az alapja. Pont ezt szeretem benne a legjobban: szerteágazó, és szerencsére nem csak irodai munkából áll. A parancsnokság logisztikai osztályán sok kolléga dolgozik, a regionális központokban azonban jellemzően egy-két katona. Nyilvántartunk, raktározunk, beszerzünk, kiadjuk a felszereléseket és eszközöket, valamint intézzük a gépjárművekkel kapcsolatos feladatokat. A toborzó rendezvényeken is ott vagyunk, ha szükség van ránk.

Tudja hasznosítani a korábbi tapasztalatait, vagy ez egy nagyon más terület?

Három évtized alatt kellő rálátásom lett a szakterületre. Az emberi és szakmai kapcsolatok kiépítését nagyon fontosnak tartom, ez sokszor a munkát is megkönnyíti.

Az édesapja hivatása milyen hatással volt önre fiatalkorában?

Ő beszélt rá, hogy katona legyek. Nem erőltette a dolgot, de örült, hogy megfogadtam a tanácsát. Hivatásos főtiszt volt, apósom pedig tiszt. A sorkatonai szolgálat után elöljáróim próbáltak marasztalni, de csak másfél év elteltével jöttem rá, hogy számomra kedvező feltételeket kínál a honvédség. Édesapám tábori tüzér volt, korán bele láttam a katonák életébe, emlékszem, sajnos sokat volt távolt. Követtem a családi példát, én is tüzér lettem. Utólag visszagondolva mindenhol jól éreztem magam, még a szűk másfél évnyi sorkatonai szolgálatról is szép emlékeim vannak. Tapolcán tizenkét, Szentendrén tizenhárom évig szolgáltam. Az első beosztásomat az MH 5. Csobánc Sorozatvető Tüzérezred hangfelderítő ütegénél kaptam.

Ma is létező feladatról van szó?

A hangfelderítő üteg egy tüzérségi alegység volt, amely az ellenséges tüzérerők felderítésére szolgált. Elsősorban az eszközök és a lövedékek által keltett hangokat vizsgáltuk, amelyből például megállapítottuk azok kiindulási pontját. Számos gyakorlaton fejlesztettük a képességeinket. A bázispont parancsnokaként nyolc-tíz sorkatonáért, illetve a technikai eszközök karbantartásáért feleltem. Ennek megszűnése után kiképzőként szolgáltam tovább. Sorkatonákkal foglalkoztam, mintegy negyven honvédért feleltem. Később szolgálatvezető lettem, ez nagyobb felelősséggel járt. Kiképzési időszakonként közel kétszáz sorkatonáról gondoskodtunk a bevonulás után, ebbe beletartozott például az elhelyezésük, ruházati ellátásuk, élelmezésük, kiképzésük és az okmányaik ellenőrzése is. Húsz évvel ezelőtt század vezénylőzászlós lehettem, ez anno a legmagasabb elérhető beosztás volt számomra.

Ezután jött Szentendre?

Igen, 2005-től már Szentendrén, a kiképző központban szolgáltam, a Logisztikai Század vezénylőzászlósaként, majd két év múlva, egészen 2011-ig a Helyőrségtámogató Zászlóalj vezénylőzászlósa voltam. Ez ugyanazzal a feladatrendszerrel működött, mint az utána megalakuló Logisztikai Zászlóalj – itt 2018-as áthelyezésemig szintén mozgalmas éveket töltöttem vezénylőzászlósként.

Hogy látja, mi kellett ahhoz, hogy jó vezénylőzászlós legyen?

Emberközeli, következetes, de igazságos vezető voltam. A vezénylőzászlósi évek nem múltak el nyomtalanul. Végig jártam a ranglétrát, a legkisebb alegységtől a zászlóalj szintig, de mindig igyekeztem ugyanazokat az értékeket képviselni. Szerintem jól kezeltem az egyre nagyobb felelősséget. Amikor elköszöntem, búcsúbulit szerveztek, és manapság is nagyon jó a kapcsolatunk. Persze a munkahelyi problémáimat sosem vittem haza, és ez fordítva is igaz volt.

Ha már itt tartunk: a családja elsőre partner volt a költözésben?

Mivel Tapolcán megszűnt az alakulat, szinte az egész kiképző állománynak Szentendrére kellett áttelepülnie. Szerencsére nem volt kérdés, hogy ők is költöznek velem, jól jött, hogy lakhatásunkat a honvédség támogatta. Hétvégenként általában hazamentünk Tapolcára, majd 2014-ben a család visszaköltözött, én maradtam Szentendrén. Mindig is fontos volt a családom által megteremtett nyugodt lelki háttér.

Melyik szakmai sikerére a legbüszkébb?

2008-ban én is az év katonája lehettem, ez az időszak volt karrierem csúcspontja. Büszkén vettem részt a legmagasabb szintű altisztképzésen, az Összhaderőnemi Vezető Altiszti Tanfolyamon is.

Mit gondol: ma ugyanolyan vonzó lehetőségeket kínál a honvédség, mint amikor jelentkezett?

Sok mindenben különbözik a fiatal generáció az enyémtől, de nyilván ma is fontosak azok az értékek, amik húsz-harminc évvel ezelőtt. Ma már modernebb környezetben, a legkorszerűbb eszközökkel dolgozhatnak a fiatalok, és a bajtársias légkör, a jó munkahelyi kollektíva is ugyanúgy fontos lehet számukra. Természetesen motiváló a bérezés és a plusz juttatások is, szerintem ezen a téren is jól állunk.