A magyar katonai géniusz alkotó, eredeti és nem másodlagos jelenség, a Ludovika Akadémia 19. és 20. századi hadtudományi tevékenysége bizonyította, hogy nincs szükség idegen szemléletre, ezek a gondolatok a mai napig is érvényesek a hadtudományra – erről beszélt Padányi József vezérőrnagy a Ludovika Szabadegyetemen. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetője szólt az oktatásról, önképzésről és a Ludovika kiemelkedő tudós tanárairól is.
A Ludovika Akadémia képzései között kiemelt szerep jutott a nyelvtanulásnak a 19. században, a növendékek az angol, a német és a francia mellett a környező országok nyelveit is elsajátították, erre szükség is volt a soknemzetiségű Monarchia hadseregében – mondta előadásában Padányi József vezérőrnagy. A katonai tárgyak közül egyebek mellett a fegyvertan, lóismeret, harcászat, hadtörténelem és erődítészet jellemezték a képzést a századforduló környékén, a tárgyak a fizikai és szellemi épülést egyaránt szolgálták.
Több tankönyv íródott kizárólag a Ludovika Akadémia számára: a Mechanika, Felsőbb mennyiségtan, Fizika vagy Ábrázoló Mértan könyvek szerzői között a kor neves mérnökeit találjuk, akik közül több katonatiszt is volt. A fiatalok számára például ismerős lehet a Mechanika könyv egyik szerzője, Feier László, hiszen az általa tervezett és megerősített K-hídon sok fiatal vonul be napjainkban is a Sziget Fesztivál helyszínére – emelte ki a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetője, aki szólt az Akadémia körüli tudományos folyóiratokról és önképző körökről is. 1873-ban indult például a Ludovika Academia Közlönye, amely 1908-tól a Magyar Katonai Közlöny nevet vette fel. Ez azt jelenti, hogy a magyar katonai tudományos nyelv bölcsője a Ludovika Akadémián volt, az intézmény gyűjteményei, szertárai pedig hosszú időn át a magyar hadimúzeum és hadilevéltár szerepét töltötték be. Beszédes adat, hogy amíg 1912-ben valamivel több mint 18 ezer, 1921-re már 45 ezer kötet volt az Akadémia birtokában.
Persze a növendékekről sem feledkeztek meg: 1922 májusában elindult a Ludovikás Levente, a M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémia Levente-köreinek folyóirata, amelyet a sajtó is felkapott, így 1923-tól dicsérő cikkek sora jelent meg róla. 1921. április 7-én pedig megalakult a Leventekör, amelyek feladatául a „rajongó hazaszeretet” által átitatott önképzést szabta meg az akkori parancsnok, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc azzal a fő céllal, hogy a szabadidőben eltöltött önálló munkában örömüket leljék a növendékek. Ezek alapján irodalmi, műszaki, zenei és nem utolsó sorban hadtudományi csoportok alakultak. A tömörülés 1940-től felvette a Zrínyi Kör nevet, amely feladatául kapta, hogy a katonai kiképzéseken túl önkéntes alapon, az egyes akadémikusok személyiségének megfelelően változatos, örömet nyújtó foglalkozást biztosítson – hangsúlyozta Padányi József, aki szólt a Ludovika Akadémia legendás tudós tanárairól is. Közülük kiemelkedik a magyar földrajztudomány legnagyobb alakja, a hidrológiában és éghajlatkutatásban is maradandót alkotott, széleskörű tudományos érdeklődésű Cholnoky Jenő, aki 1920-1924 között tanított a Ludovika Akadémián, ahol földrajzi, történelmi és gazdasági eladásokat tartott. A mai kor számára szintén sokat mondhat Perjés Géza neve is, aki vérzivataros időszakban végzett a Ludovika Akadémián, hiszen 1939-ben avatták hadnaggyá, 1942-1944 között pedig kétszer is megjárta a frontot, ahol megsebesült. Tudományos munkássága során statisztikai számításokkal alátámasztva vizsgálta, mit jelentett egy hadsereg irányítása, ellátása a 17. században. Az NKE professzorának meglátása szerint Perjés munkássága kitűnő példája oktatásnak és szellemnek.
„A katonai tudomány szempontjából sem állunk hátrább másoknál” – idézte Szombathelyi Ferenc vezérezredes szavait előadása végén Padányi József, aki szerint a korabeli hadtudományban eluralkodó német szemlélet ellen ezekkel a szavakkal szót emelő főtiszt gondolatai a mai napig érvényesek a hadtudományra. Ugyanis a magyar katonai géniusz nem nevezhető másodlagos jelenségnek, mert ez a géniusz rányomta bélyegét egész Európa hadvezetésére és sokáig le is nyűgözte azt.
Padányi József a Ludovika Szabadegyetemen tartott előadását a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egykori rektora és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rector emeritusa, a nemrégiben elhunyt M. Szabó Miklós nyugállományú altábornagy, hadtörténész emlékének ajánlotta.
