Magyar tisztek a Habsburg-birodalom hadseregében
2007. január 1. 0:00Hány magyar tisztből lett tábornok a Habsburg-birodalom hadseregében? Mennyi hadiadót fizetett a bécsi udvarnak a magyar lakosság a 18. században? Elismerték-e a magyarok hőstetteit az osztrák generálisok? Ilyen és hasonló kérdésekre keresett választ Zachar József, a neves hadtörténész a Habsburg-uralom, állandó hadsereg és a magyarság 1683-1792 című könyvében, amely a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg.
A sok újdonságnak számító adatot, történelmi tényt feltáró kötet az 1683-1792 közötti történelmi időszakra vonatkozóan átfogó képet ad a magyarországi hadügy törvényes kereteiről, a birodalomméretű hadszervezésről, a magyar területekre eső anyagi tehertételekről és a magyar katonáknak a Habsburg-birodalom állandó hadseregében való teljesítményéről.
Zachar József 1986 és 1995 között az Osztrák Hadilevéltárban a magyar részleg vezetője volt, így kilenc éven át alkalma volt, hogy adatokat gyűjtsön a magyar hadtörténelem e homályos időszakával kapcsolatos kérdések megválaszolásához. Az 1686-os esztendő korszakhatár volt a magyar történelemben, hiszen európai összefogással felszabadultunk a 150 éves oszmán megszállás alól, ám arról, hogy mi következett ezután Magyarországon több mint száz évig a hadügyben, és milyen szerepet kaptak a legtehetségesebb magyar tisztek és tábornokok a császári hadseregben, kevés szó esett az elmúlt évtizedekben. Igaz, hogy erre az időre esett a Thököly-felkelés, valamint a Rákóczi-szabadságharc – s ezekről sokat megtudhattunk -, de arról például, hogy 1683 és 1792 között a császári-királyi tábornoki karba 311 magyar ezredes jutott be, s közülük például Hadik András tábornagy, elismert hadvezér lett, már kevés szó esett. Zachar József számos tény felkutatásával bizonyítja könyvében, hogy a magyar tisztek és tábornokok kiváló teljesítményükkel érdemelték ki nagy számban a legmagasabb katonai kitüntetéseket.
Érdekes része a könyvnek az is, amely a császári-királyi hadsereg anyagi fedezetét elemzi, hisz ebből kiderül, hogy az 1726-os népbecslés szerint akkor összesen kétmillió magyar lakos volt (a cseh tartományban, amelyet nem szállt meg a török, 3,5 millió), akiket több évtizeden át rendkívül magas hadiadó megfizetésére köteleztek. Jellemző adat, hogy 1735-ben a hadügyi kiadások negyedét (2,56 millió forintot) a magyar lakosságnak kellett hadiadóként megfizetni, ám az osztrák, a cseh vagy a horvát lakosok létszámukhoz viszonyítva jóval kevesebbet fizettek.
Zachar József új könyvével – amelyben több mint tízévi hadtörténeti kutatásait összegezte – bebizonyította, hogy vannak még “fehér foltok" a magyar hadtörténelemben, amelyeket elfogultságok nélkül, a történelemi tények tiszteletben tartásával kell a továbbiakban is elemezni.
Zachar József 1986 és 1995 között az Osztrák Hadilevéltárban a magyar részleg vezetője volt, így kilenc éven át alkalma volt, hogy adatokat gyűjtsön a magyar hadtörténelem e homályos időszakával kapcsolatos kérdések megválaszolásához. Az 1686-os esztendő korszakhatár volt a magyar történelemben, hiszen európai összefogással felszabadultunk a 150 éves oszmán megszállás alól, ám arról, hogy mi következett ezután Magyarországon több mint száz évig a hadügyben, és milyen szerepet kaptak a legtehetségesebb magyar tisztek és tábornokok a császári hadseregben, kevés szó esett az elmúlt évtizedekben. Igaz, hogy erre az időre esett a Thököly-felkelés, valamint a Rákóczi-szabadságharc – s ezekről sokat megtudhattunk -, de arról például, hogy 1683 és 1792 között a császári-királyi tábornoki karba 311 magyar ezredes jutott be, s közülük például Hadik András tábornagy, elismert hadvezér lett, már kevés szó esett. Zachar József számos tény felkutatásával bizonyítja könyvében, hogy a magyar tisztek és tábornokok kiváló teljesítményükkel érdemelték ki nagy számban a legmagasabb katonai kitüntetéseket.
Érdekes része a könyvnek az is, amely a császári-királyi hadsereg anyagi fedezetét elemzi, hisz ebből kiderül, hogy az 1726-os népbecslés szerint akkor összesen kétmillió magyar lakos volt (a cseh tartományban, amelyet nem szállt meg a török, 3,5 millió), akiket több évtizeden át rendkívül magas hadiadó megfizetésére köteleztek. Jellemző adat, hogy 1735-ben a hadügyi kiadások negyedét (2,56 millió forintot) a magyar lakosságnak kellett hadiadóként megfizetni, ám az osztrák, a cseh vagy a horvát lakosok létszámukhoz viszonyítva jóval kevesebbet fizettek.
Zachar József új könyvével – amelyben több mint tízévi hadtörténeti kutatásait összegezte – bebizonyította, hogy vannak még “fehér foltok" a magyar hadtörténelemben, amelyeket elfogultságok nélkül, a történelemi tények tiszteletben tartásával kell a továbbiakban is elemezni.
2004-08-03
