Második világháborús hősi halottat exhumáltak Pesthidegkúton

A munkálatokban a Magyar Honvédség több szervezeti egységének hadisírgondozó munkatársai is segédkeztek (az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság részéről jelen volt a területileg illetékes szaktiszt [Budapest és Pest vármegye vonatkozásában], illetve a megyei hálózatot koordináló és irányító MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság részéről a hadisírgondozó osztály tisztje).

A Véka utcai temetőként ismert helyszín a magyarországi németek második világháború utáni kitelepítése miatt vált elhagyatottá, a helyi önkormányzat éppen ezért hosszú ideje tervezte a temető felszámolását. A településrész helytörténésze, néhai dr. Czaga Viktória, valamint a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület hívta fel a hadisírgondozók figyelmét egy különös katonasírra a temető területén: „Mélion József tart. százados élt 46 évet, hősi halált halt 1945. márc. 5. Béke poraira”.

Mélion (másutt: Melion) József neve nem cseng ismeretlenül a magyar hadtörténelem szerelmeseinek. Egyike azon első világháborús vitézeknek, akiket kiemelkedő bátorságukért és helytállásukért az Arany Vitézségi Érem elismerésben részesítettek (a jelenleg rendelkezésre álló hivatalos források ezt nem támasztják alá). Fegyverténye szerint 1918 szeptemberében több napos harcok során tüzérségi felderítőként remekelt az olasz fronton. Melion József a halotti anyakönyv szerint lövés által hunyt el 1945. március 5-én, éjjel 11 órakor a temetőhöz közeli pesthidegkúti, egykori Országos Társadalombiztosító Intézeti (OTI) kórház területén.

Melion Józsefről a következőket tudjuk: budapesti lakos volt, 1919-21-ben az ELTE csendőrtiszti zászlóaljában szolgált, majd újságíró-szerkesztőnek állt, később a Nemzetközi Sajtó Tudósító lapok főszerkesztője lett. 1943 áprilisában Horthy Miklós kormányzó a Magyar Koronás Ezüst Érem hadiszalagon és kardokkal kitüntetést adományozta a részére. 1944-ben hadosztályparancsnoki dicséretben részesült. Civil foglalkozása és a neve alatt publikált hadifotók miatt vélhetően egy, a háborút megörökítő, arról híreket továbbító haditudósító században szolgált.

A haditudósító központ 1944. december 8-án Budapestről a nyugati országrészre települt át, a felvételeiket megsemmisítették. Melion József a fővárosban maradt és megélte az ostromot is. Hogy részt vett-e a védelmi harcokban és az 1945. február 11-én este indult kitörésben, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet.

Földi maradványai sokat elárulnak sorsáról és utolsó óráiról: a lábszára degeneratív módon, szabálytalanul forrt össze a bokával (vélhetően egy korábbi sérülésének „gyógyulásaként”) és az egyik combjába egy lövedék fúródott. Koporsóban, egyenruhában temették el; exhumálásakor a Signum Laudis szalagsávja és egy tiszti csillag is előkerült a kemény, agyagos földből. A maradvány becsült életkora – laboratóriumi vizsgálatokkal megerősítve – nem cáfolja, hogy Melion József földi maradványai kerültek kiemelésre.

Melion József újratemetését a közeljövőben Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában, a második világháborúban hősi halált halt magyar katonák számára kijelölt parcellarészen fogják végrehajtani.