Maximális tűzerő

A Szovjetunió stratégái még az afganisztáni intervenció előtt határozták el az akkori idők kiváló harci helikoptere, a Mi–24D fedélzeti eszközeinek felülvizsgálatát. A nem irányított rakétablokkok és az irányított páncéltörő rakétarendszerek megfelelőnek bizonyultak, ám a hadvezetés kevesellte a Jakusev–Borzov JakB–12,7 négycsövű fedélzeti nehézgéppuska átütőerejét. A Mil tervezőiroda szakembereit ezért nagyobb kaliberű fedélzeti fegyver kifejlesztésére utasították; a munka eredményeként megszületett a GS–30K típusú, ikercsövű gépágyúval felszerelt Mi–24P harci helikopter.

Ötlettől a megvalósításig

A Mil fejlesztői munkájukhoz egy már meglévő és bevált fegyverrendszert – a Grjazev/Sipunov GS–30K (9A623 jelzést kapott) kétcsövű, 30×165 milliméteres GS–301 RRGY.LTOFZ repeszromboló-gyújtó és GS–301 PCT.FJLBT páncéltörő lőszert használó gyorstüzelő gépágyút – választották. Ennek alapváltozatát alkalmazták az afganisztáni műveletekben ugyancsak tekintélyt kivívó Szuhoj Szu–25 közvetlen légi támogató és csatarepülőgép beépített fegyverzeteként is. A gépágyút külső, szárny alatt hordozható konténerben is használták. A megfordítva elhelyezett konténerekkel akár hátrafelé is lehetett lőni, tovább növelve a Szu–25-ösök tűzerejét.

Részletek a Magyar Honvéd magazin június 15-én, pénteken megjelenő számában!