Meccsfotel: moldáv-magyar 3-0
Szöveg: Jászi Zoltán | 2007. november 18. 13:22A meccsfotel egy nagyon kényelmetlen alkalmatosság. Az ember beleül egy üveg sörrel és azzal a céllal, hogy nyugodtan végignéz a tévében egy mérkőzést, majd végigizgulja az egészet, örül vagy bánkódik. Ezúttal a moldáv-magyart izgultuk végig. Kár volt.
Megint a helyünkre tettek bennünket. Pedig már kezdtük azt hinni, hogy a helyünk nem ott van, ahová tesznek bennünket a nemzetközi rangsorban. Az olaszok és a lengyelek elleni győzelem hamis illúziókba kergetett bennünket. Azt hittük, hogy van egy válogatottunk, amelyel érdemes számolni. Már-már azt hittük, hogy olyan csapat a miénk, amelyiknek van esélye arra, hogy felvegye a küzdelmet a legjobbakkal, és ebben erősítettek bennünket a csapat környékéről is. Azt mondták, hogy ezzel a magyar válogatottal ma már mindenkinek számolnia kell, ellenünk már senki sem mehet biztosra. Sajnos egy sehol sem jegyzett gárda, a moldáv igazolta: megint nagyobb volt a hitünk a tudásunknál.
Pedig a tévékommentátor mindent megtett, sőt még annál is többet. Amikor már kettővel mentek a sehol sem jegyzett moldávok, nekiállt bizonygatni, hogy bizony milyen kiváló gárda ez, amelynek nincs gyenge pontja. A mieink teljesítményénél talán csak ez a magyarázkodás volt szánalmasabb. A moldávok ugyanis éppen annyira nem csináltak semmit, mint mi. Az elején valaki (egy moldáv fiú), akinek a nevét legfeljebb a legvájtfülűbbek ismerik, lőtt
egy fura gólt. Fura volt, mert ilyet az úttörő kettőben sem illik kapni. Fej fölé, a rövid sarokba, jobb helyeken már ezért lecserélték volna Fülöpöt. Irtóztató potyagól, de a kommentátor erre egyetlen szóval sem utal.
Azután jön a második. Ha nem vagyunk szőrösszívűek, akkor ezt ne tekintsük potyának. Egy hulló falevél, egy furán lefelé csapódó labda. Azért hajlok arra, hogy egy jó napot kifogó Király Gabi ezt kipiszkálta volna. Azután még egy, és kikapunk 3-0-ra.
Moldovától. Egy olyan csapattól, amelyiknek soha, semmilyen eredménye nem volt, és tartok tőle, hogy nem is lesz. Ne legyen igazam, de attól tartok, hogy megint kiderült: bizakodhatunk mi, akkor is semmik vagyunk a fociban. A moldávoktól sima hármast kapni, az nagyjából olyan, mintha a vízipólósaink 8-2-re kikapnának Kanadától, vagyis attól a gárdától, amelyikben kis túlzással a fél csapat a vízbe fullad edzés közben.
Ettől persze még szeressük Gerát, meg a többieket. Csak ne bízzunk abban, hogy valaha is, ott lesznek az EB-n vagy a VB-n. Fogadjuk el, hogy néha -barátságos meccsen- megvernek ezt-azt, de többre nem képesek. Nem képesek, mert gyengék. Ennyi. Aki meg ezt nem hiszi, az verje meg a moldáv válogatottat. Amennyire nullák, még sikerülhet is.
