Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Meg kell becsülnünk a katonáinkat!”

Szöveg: Kálmánfi Gábor |  2011. december 9. 7:11

Kevés olyan város van hazánkban, ahol az önkormányzat, illetve általánosságban a civil szféra olyan szorosan együtt lélegezne a haderővel, mint Székesfehérvár. Dr. Cser-Palkovics András polgármester (egyben a Honvédség és Társadalom Baráti Kör helyi szervezetének elnöke) szerint ez a jó kapcsolat nagyrészt a múltban gyökeredzik, de a jelenben is rendkívül sokat tesznek érdekében.

A település földrajzi-logisztikai elhelyezkedéséből, hadászati fontosságából is adódóan régi, nagy hagyományú katonavárosban élhetünk. Mi úgy szoktuk mondani, hogy Székesfehérvár nemzetünk történelmi fővárosa. Már Szent István is állami központnak jelölte ki, és mi a honvédséggel együtt igyekszünk ápolni ezt a hagyományt. Azt hiszem, hogy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör mindig is motorja volt ennek a folyamatnak, de az összes parancsnok és korábbi polgármester is nagy hangsúlyt fektetett erre a területre. Az együttműködés során szép hagyományok teremtődtek, nagyon sok közös rendezvényünk van, mint például a legutóbbi adventi hangverseny – mondta a polgármester.

Hogy tetszett a koncert?

A Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar fergeteges estét varázsolt a Bazilikába. Olyannyira megtelt a templom, hogy a koncertet

1595928616
követően máris felvetődött a jövőre szükséges pótszékek kérdése… Egyébként a zenekar nem „csak" katonazenekarnak kiváló, hanem olykor kitör saját szolgálati szerepéből, és csodálatos műsorokkal örvendezteti meg a közönséget. A koncerten sok civil is részt vett, és ez szerintem nagyon lényeges. Ugyanis jól mutatja, hogy a katonazenekar mennyire fontos kapocs a civil társadalom és a katonák között. Ráadásul ez a telt házas koncert talán azt is jelzi, mennyire közel érzi magához a haderő Székesfehérvárt, a fehérváriak pedig a katonákat.

Egy vérbeli katonaváros polgármestereként milyennek látja mostanság a Magyar Honvédség helyzetét a társadalomban?

Tudni kell, hogy én mindössze egy éjszakát töltöttem anno a seregben, a Petőfi-laktanyában, tehát minden ilyen irányú tapasztalatom kimondottan civil jellegű. Ezúton is szeretném megköszönni a katonáknak, hogy ilyen minőségemben (ennek ellenére is) elfogadnak partnerüknek. Bármilyen szintű katonai vezetővel találkozom, csak tevőleges együttműködést tapasztalok részükről. Elkötelezettek a tekintetben is, hogy a haderőnek igenis nyitnia kell a társadalom felé. Visszakanyarodva megint csak a zenekarhoz, a katonazenészek tevékenysége pontosan ilyen, hiszen a saját alapfeladataikon túl a fehérvári kulturális élet oszlopává tudtak válni. Mivel pedig a munkatársaim között is van olyan, akinek a férje katona, (sőt, olyan is, akié hosszú külszolgálatot teljesít vagy teljesített,), a honvédek mindennapi életéről és fontos szerepükről is kapok impulzusokat. Sajnos békeidőben el szoktuk felejteni, hogy nem volt mindig béke, és bár reméljük, hogy ezentúl mindig az lesz, mindenképpen szükséges egy olyan hadsereg, amelyik képes garantálni az ország védelmét. Ezt a munkát pedig békeidőben még inkább meg kell becsülni. Ráadásul nagyon sok olyan természeti-ipari katasztrófa is bekövetkezhet, amelyek során csak a honvédség tud segíteni, mivel egyedüliként rendelkezik az ilyesfajta segítségnyújtáshoz szükséges képességekkel. Ezért fontos a haderő szerepe, és a társadalomnak igenis oda kell figyelnie a katonáira. Azt is ki merem jelenteni, hogy e téren ugyan van még némi elmaradásunk, de jó irányba haladunk.

1595928617
Ez a jó irány más vonalon is érzékelhető. Róth Péter alpolgármester például többször nyilatkozta, hogy az önkormányzat tulajdonrészt kíván vásárolni a pákozdi Katonai Emlékparkban.

Nem titkolt célunk, hogy a jövőben résztulajdonosként is támogassuk ezt a nemzeti ügyet, mert úgy érezzük: ez a város többségének akarata is. Noha a park a város közigazgatási határain kívül található, a fehérváriak mégis magukénak érzik. Így volt ez már akkor is, amikor mindössze az emlékoszlop állt ott. Az a helyes, ha a város felelősséget vállal az emlékparkért, márpedig egy tulajdonrész, egy üzletrész felelősséget jelent. Ezt mi szeretnénk felvállalni, mert fontosnak tartjuk mind a katonahősök előtt való tisztelgés és a rájuk történő emlékezés, mind pedig a honvédelmi nevelés szempontjából is. Az iskolák különösen nagy érdeklődést mutatnak az emlékpark iránt, mivel itt a gyerekek testközelből tudnak ismerkedni a történelemmel. A tankönyvekből ugyan sok mindent meg lehet tanulni, de nem biztos, hogy át is lehet érezni a történelmet. Pákozdon, a lövészárokban állva, vagy a korhű barakkban sétálva talán igen. A gyermekeinket hazaszeretetre és lokálpatriotizmusra kell nevelni: ebben pedig az emlékparknak nagy szerepe van. Egyébként a kisebbik gyermekem − aki négy és fél éves, és nagyon szereti a katonákat −, folyton azzal nyaggat, hogy mikor megyünk már újra Pákozdra…

Akkor akár közösen is gondolkodhatnak a 2012-es év rendezvényeiről. Mit hozhat a jövő, milyen irányba fejlődhet tovább a város és a honvédség együttműködése?

Új ötletek mindig vannak… talán annyit elárulhatok, hogy a tél és a tavasz fordulóján tervezünk egy új rendezvényt, amelyben természetesen szerepet szánnánk a katonazenészeinknek is. Ám először is ezt az évet szeretnénk méltóképpen lezárni. Mind kiadványok, mind rendezvények, mind fejlesztések terén kimagasló esztendőt tudhatunk magunk mögött, és ezt bizony nagyon nehéz lesz felülmúlni. De azért persze megpróbáljuk.

(A Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének tevékenységéről bővebben a Magyar Honvéd magazin decemberi számában olvashatnak.)

Fotó: Rácz Tünde és Székesfehérvár ÖKK