Megbékélés a sírok felett, munka a békéért

A Magyar Honvédség és a Német Szövetségi Haderő között már hosszú ideje tart az együttműködés a közös katonai temetők rendbetétele terén. Nagykanizsán, a Tripammer utcai temetőben 1993-ban avatták fel a városban és környékén elesett német és magyar katonák sírkertjét. Összesen 727 katona nyughelye van ebben a parcellában. A parcella gondozásában német katonák utoljára tíz éve vettek részt. Júliusban két hétre a Lipcsében állomásozó 1. Tábori Vadászezred 9. század hét katonája érkezett Nagykanizsára, hogy segítsenek többek között a feliratok felújításában és a megdőlt keresztek helyrehozatalában – tudtuk meg Simon Gyula Mátyás mérnök alezredestől, az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság (MH TTP) Társadalmi Kapcsolatok Főnökségének kiemelt főtisztjétől.

A lipcsei katonák számára nem ez az első alkalom, amikor szabadságuk terhére hasonló nemes kezdeményezésre vállalkoznak. Részt vettek már Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Romániában és 2019-ben hazánkban, Budaörsön is az ottani német katonasírok gondozásában. A Német Szövetségi Haderő tagjaihoz a Magyar Honvédség ugyancsak nyolc katonája csatlakozott. A magyar hadisírgondozókat az MH TTP biztosította az alárendelt katonai szervezetek bevonásával, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 7. Hadkiegészítő és Toborzó Központ és az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred 48. Nagy Sándor Területvédelmi Zászlóalj tartalékos állományából.

A német és magyar katonák tehát közösen munkálkodtak a sírok rendbetételén. A márvány kereszteken és a központi megemlékező márványlapokon felújították, átfestették a feliratokat, a megdőlt gránitkereszteket kiásták és aládolgozással visszahelyezték, a sírkert dísztéglás útját a megsüllyedések helyén újra rakták. A nagy hőségben zajló munka után azért volt idő kulturális és szabadidős tevékenységre is: a német delegáció például ellátogatott a Pákozdi Katonai Emlékparkba és a Balatonhoz is.

A közös munka július 28-án, csütörtökön koszorúzással egybekötött megemlékezéssel zárult. Kovács Imre nyugállományú ezredes, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja beszédében idézte a szövetség eszmeiségét: „megbékélés a sírok felett, munka a békéért”. „Ma emlékezünk és fejet hajtunk, elesett katonákra gondolunk, akik életüket adták egy eszméért, egy célért. Akik hittek vagy hinni akartak abban, hogy amit tesznek, saját országuk hazájuk felemelkedését, jövőjét szolgálja. Akik önként vagy kényszerből belekeveredtek a 20. század történelmének gyilkos, hazugságokkal mérgezett folyamatába. Ma áldozatokra emlékezünk, olyan katonákra, akik áldozatai lettek az emberiség legpusztítóbb tévedésének, amely nem kímélt, sem gyermeket, sem asszonyt, sem apát vagy anyát – mondta Kovács Imre. Hangsúlyozta: a háborúban elesettek emlékének megőrzése és nyughelyeik gondozása mindannyiunk megkerülhetetlen kötelezettsége. Egyben köszönetet mondott minden résztvevőnek, akik tettek azért, hogy „múltunk ne csak múlt maradjon, hanem a jövő gondolatvilágnak olyan bázisa, amelyre építeni is lehet”.

Bizzer András, Nagykanizsa alpolgármestere kiemelte: a magyar nemzetet híven szolgáló katonák emlékezete kiemelt fontosságú Nagykanizsán, bizonyítja ezt a városban számos emlékmű, épület, szobor, civil szerveződés, és a temető katonai parcellái is.

„Valljuk, hogy minden közösség és nemzet tisztelettel kell, hogy törődjön a háborúk megsebzett résztvevőivel és hozzátartozóikkal, és az életüket adó áldozatok emlékezetével. A harcba küldött katonák olykor ismeretlenül, és névtelenül vesztik életüket a csatamezőkön, és emléküket néha csak egy sírkő őrzi más népek temetőiben. Nem az a legfőbb kérdés, hogy hősök voltak-e, hódítók vagy honvédők, hanem az, hogy emberek voltak, akik erőszakos halált haltak idegen földön, ahol végül örök nyugalomra leltek – fogalmazott az alpolgármester. Bizzer András azt is hozzátette: a felújított parcella méltó környezet biztosít a jövőbeli megemlékezésekre, és hogy általuk önmagunkat is emlékeztethetjük, hogy „mindenkor a legfontosabb feladatunk a béke megőrzése”.

Dr. Téglás Gyula alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum irodavezetője a katonatemetők fontosságáról beszélt. Mint mondta, az egyéni életáldozat fontossága itt fejezhető ki legjobban, hiszen egy átlagos szemlélődőnek is megragadhatóvá válik a katonai áldozat, de a nemzeti szempontok is érvényesülnek, hiszen a sírkertek a legmegfelelőbb helyszínek arra, hogy a közösségi emlékezetkultúrát ápoljuk és megadjuk kellő tiszteletet a katonáknak.

„Gondoljunk csak bele: háborút követően épületeket helyre lehet állítani, romokat el lehet takarítani; sőt, még a gazdasági és politikai következményeket is hosszabb-rövidebb távon kiheverhetik a háborúban részes államok, de a feláldozott életeket nem lehet pótolni. A katonák a legdrágábbat, a pótolhatatlant áldozták fel, ezért nem szabad tekintettel lenni arra, hogy éppen milyen történelmi korszakban, milyen ideológiai indíttatásból, önként vagy kényszerből, de egy a lényeg: teljesítették adott körülmények között a kötelességüket. Legyen áldott minden hősi halott katona emléke!” - mondta dr. Téglás Gyula alezredes.

Tore May, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségének tagja emlékbeszédében kiemelte: a Szövetség Magyarországon már 1987-ben, azaz négy évvel a berlini fal leomlása előtt megkezdte egyes katonatemetők ápolását, gondozását. Reményét fejezte ki, hogy a konstruktív együttműködés a továbbiakban is megmarad a két haderő katonái között.

Michael Rudolf törzsőrmester, a német munkacsoport vezetője arról beszélt, hogy a Magyar Honvédség katonáival való bajtársi együttműködés alapját a közös cél adja: megőrizni azoknak a tiszteletreméltó emlékét, akik az országaikért, kötelességük teljesítésekor haltak meg. Az elmúlt napok munkájával a katonatemetőt egy olyan hellyé tették, amely néma tanúságtétel egy olyan Európáról, amelyben a béke nem volt a mindennapok része. „A halottak mindannyiunkat arra figyelmeztetnek, hogy minden erőnkkel a békés, közös jövőnkért küzdjünk” – hangsúlyozta a törzsőrmester.

A megemlékezés koszorúzással zárult.