Megszelídítette a népek oroszlánját
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. szeptember 9. 10:36“Napoleon on leon oleon, apoleon eon poleon”. Napóleon a népek oroszlánja, aki elpusztítja a városaikat. Állítólag ezt az anagrammát rakták ki Bonaparte Napóleon nevéből. A világuralomra törő hadvezér azonban 1812. szeptember 7-én vereséggel felérő győzelmet aratott Borogyinónál a Mihail Kutuzov által vezetett orosz csapatok felett. Bonaparte Napóleon csapata a visszavonulás során a kezdetei mintegy 130 ezer főről 15 ezer főre olvadt.
Oroszország megszállását már júniusban megkezdte a francia hadsereg. Sándor cár hazafias honvédő háborút hirdetett a hódítók ellen, ám a lengyel határon gyülekező orosz csapatok nem tudták megfékezni a Bonaparte Napóleon vezette francia csapatokat. A kudarcok miatt leváltották az orosz csapatok fővezérét, Michael Barclay de Tolly grófot. Helyére nevezték ki Mihail Kutuzovot. Azonban kezdetben a herceg sem tudott mit kezdeni az előrenyomuló francia haderővel. Szeptemberre alig 125 kilométernyire közelítették meg a megszállók Moszkvát. Mihail Kutuzov a döntő ütközet helyszínéül a Borogyinó melletti területet választotta, melyet szeptember 3-tól kezdett megerősíteni.
Az ütközetben elképzelhetetlen számú katonaság vett részt mind a két oldalon. A cári csapatok mintegy 157 ezer főből álltak, míg a franciák létszáma 130 ezer körül alakult. Azonban az orosz haderő nem csupán számbelileg volt fölényben, de több lövésszel is rendelkezett. Ágyuk tekintetében is jobban álltak a védők, hiszen 640 lövegükkel szemben a franciák „csak" 587-et tudtak felsorakoztatni. Az ütközetben a francia veszteségeket 30 ezerre taksálják a történészek, míg az orosz katonák közül legkevesebb 38 ezren maradtak holtan a csatatéren. Vannak olyan források is, melyek a védők veszteségeit 58 ezer főre teszik. A franciák a katonák mellett 48 tábornokot is elveszítettek.
A délutáni, esti órákra ugyanis Mihail Kutuzov gyakorlatilag az összes katonáját bevetette, míg a francia császárnak még rendelkezésére állt egy 20 ezer fős kipihent haderő, a császári gárda. Mivel a csapatok a hosszú és véres küzdelemben teljesen kimerültek, a kézitusát tüzérségi párbaj követte, melyben a francia csapatok 120 ezer ágyúgolyót lőttek ki az oroszokra. Mihail Kutuzov mindezek következtében éjszaka elrendelte, hogy csapatai vonuljanak vissza. A parancs így szólt: „Moszkva elvesztésével még nem vész el Oroszország. A haza oltalmára megparancsolom a visszavonulást". Moszkvába egyébként szeptember 14-én vonult be Bonaparte Napóleon, ám a várt eredményt nem érte el.
A lakosság elmenekült, s a francia császár hiába várta az oroszok békeköveteit. Sőt. Szeptember 15-én felgyulladt a város, és Bonaparte Napóleon is csak éppen hogy megmenekült. Közel egy hónapos hiábavaló várakozás után a császár vissza akart vonulni a még mindig 100 ezres serege élén. Mivel Mihail Kutuzov is újraszervezte seregét sikerült visszaszorítania a franciákat a szmolenszki országútra. Az oroszok komolyabb ütközetbe nem bocsátkoztak, ám kisebb csapásokkal felőrölték az orosz télben amúgy is legyengült francia csapatokat. Szmolenszk városát már csak 40 ezer fő érte el. Innen alig egy nap elteltével vonultak tovább. Bonaparte Napóleon állítólag mérget is magához vett, hogy ne kerülhessen élve orosz fogságba.
Novemberre sikerült viszonylagos biztonságba tudni az igencsak megfogyatkozott francia haderőt. A 130 ezres hódítókból csupán 15 ezer tért vissza Franciaországba. A pürrhosszi győzelem és az azt követő véres visszavonulás előrevetítette Bonaparte Napóleon sorsát és bukását. 1814-ben száműzték Elba szigetére, ahonnan még visszatért és visszaszerezte hatalmát. 1815-ben Cannes-nál szállt partra, ám már közel sem volt az a győztes hadvezér, amit a nevéből kirakott anagramma sejtetett. Még abban az évben súlyos vereséget szenvedett Waterloonál a Wellington herceg vezette brit csapatoktól. 1815. július 15-én indul el Bonaparte Napóleon száműzetése újabb helyszínére: a Szent Ilona szigetéra, ahol 1821. május 5-én halt meg.
