Méltó megjelenítés, elegáns társadalmi szertartás, közösségerősítés

Visszatekintve az eredetre: díszelgő- vagy díszegységek s a reprezentatív szerepkör mellett védelmi, testőri tevékenységet is ellátó csapatok lényegében azóta léteznek, amióta az ember „feltalálta" az államot, a hatalmi felépítményt. Annak ősi voltát, történelmi dicsőségét, hadi erejét hivatottak demonstrálni, s alkalmasint győzelmeit, gyarapodásait is ünneplik a diadalok parádéival.

A napjainkban ismert ilyen egységek főként a monarchikus berendezkedéshez kötődnek. Királyi formák voltak, s ma is azok a legtöbb helyütt. Nálunk is a középkori királyság, majd az Osztrák−Magyar Monarchia ceremoniális szokásrendszerében gyökerezik a különböző nevekkel szereplő nemesi testőrség, koronaőrség, palotaőrség, köztársasági őrezred, elnöki őrség…

Kiváltképp a nemesi testőrség és a koronaőrség tett szert maradandó hírnévre: előbbi a termékenyítő hatású felvilágosodás eszméinek befogadása s a belőlük új erőre kapott irodalmi ténykedése kapcsán, a koronaőrség pedig a Szent Korona mozgalmas története okán.

A magyar őrhagyományok a legjobbak közé tartoznak. Annál is inkább, mivel történelmünk túlnyomórészt had- vagy katonatörténet: ezen belül is a magyar katona teljes képessége, képzettsége, vitézsége, erkölcsisége, hagyománytisztelete mindig is a világ élvonalába tartozott. Ennek mai lenyomata – többek között – a köztársasági elnöki palotát őrző, valamint ceremoniális tennivalókat teljesítő Honvéd Palotaőrség.

Lényegüket nézve ezen alakulatok az egyes országok hadseregeinek speciálisan e feladatra szervezett egységei. A saját nemzeti hagyományaiknak, az általános protokoll pontos szabályainak, az adott ország s annak hadserege által előírt ceremóniának megfelelő alaki mozgásokkal végeznek tisztelgést, ismertebb kifejezéssel díszelgést különböző kiemelkedő alkalmakkor: a legmagasabb szintű állami ünnepeken, megemlékezéseken, magas rangú vendégek – elsősorban állami vezetők – fogadásakor, valamint kiemelt ünnepeken történelmi jelképek (például hősi emlékművek) előtti díszőrségi feladatok ellátása során.

Minden ilyen rendezvény alkalom arra, hogy az állam megmutassa a maga nemzeti sajátosságát, történelmi patináját, berendezkedése méltóságát, magas színvonalát, szilárdságát, s egyben elhelyezkedését, kötődését a nemzetközi politikai, diplomáciai mezőnyben.

A lényeg ez esetben is a részletekben rejlik. Ugyanis az öltözet, a fegyverzet, a kellékek (zászlók, címerek, jelvények, dísztárgyak stb.), a mozgásvilág, a kísérőzene, a szimbólum-szín-forma világának megtervezettsége, pontossága, eleganciája, tehát kisugárzása olyan összhatást kell, hogy kiváltson, amely mindenképpen kedvező benyomást gyakorol a külső szemlélőre. Mindez külföldi vendég esetében diplomáciai fogás, hazai körben pedig a történelmi és nemzettudatot s más közösségi érzéseket, továbbá az állami, társadalmi összetartó, oltalmazó intézmények, szervezetek iránti bizalmat és megbecsülést erősítő eszköz.
E fő követelményt szem előtt tartva választják ki a díszőrség tagjait is: előírásokban szabályozott-rögzített megjelenés, testmagasság, fizikum, egészségi és lelkiállapot, elkötelezettség és honvéd-hivatástudat alapján kerülhet valaki ezen elitalakulat soraiba, hogy méltóképpen, maradéktalanul jelenítse meg nemzetét, hazáját, honvédségét, valamint elláthassa reprezentatív, illetve oltalmazó szolgálatát.

Mindehhez persze rengeteg munka, gyakorlás szükségeltetik.

Első pillanattól kezdve ellentmondást, tévedést, lazaságot nem tűrő követelmény a részletek kidolgozottsága, az alakiság, a parancsszavak, a jelentéstétel, a kísérőzene, illetve a kiegészítő programok, rendezvények összhangja.
A felsoroltaknak olyan fegyelmezett, hatásos kompozíciót kell alkotniuk, amelynek meg kell nyernie a vendéget már az első benyomás alapján. Tehát nem lehet sem az öltözet, sem a fegyverzet, sem más „díszelgő szereplő" szedett-vedett, másolt, rangon alulian egyszerű, de nem lehet megnyerő a túlhangsúlyozottság sem. Egyszóval, e téren is a külső-belső harmónia a kulcsszó.

Csakis ezáltal kelthetünk kedvező benyomást magunkról az általunk meghívott, fogadott vendégeinkben.

Olyasféle szertartásról van szó tehát, mint mondjuk a háztűznéző vagy az állásinterjú – természetesen összehasonlíthatatlanul magasabb szinten. A lényeg: nem lehet hibát véteni!

Itt, Közép-Európában elsősorban a nagyjából azonos időben bekövetkezett államalapítás, királyságok kialakulása játszott közre a magyar, a lengyel, a cseh, a horvát, az osztrák díszelgőegységek létrejöttében, majd ezt erősítette tovább a békeidők monarchiája. Azaz a történelmi, társadalmi, szociálpszichológiai és kultúrantropológiai körülmények formálták a palota-, illetve köztársasági (dísz)őrségek megszületését, hagyományaik, megjelenésük elemeit. S ezekben tükröződik vissza a nemzeti lelkület, akarat, történelem, tradíció.
Vagyis: minél régebbi, minél fejlettebb egy-egy nemzet, illetve állam, annál eredetibb, egyedibb, önállóbb, differenciáltabb és megnyerőbb a díszelgése, a díszelgőegysége.

Áttekintésünk következő fejezeteiben a teljesség igénye nélkül az egyes, elsősorban hozzánk közel álló, szomszédos, szövetséges díszőrségeket vesszük – szó szerint – górcső alá, hogy közelképet kapjunk e különleges szolgálatról.

(Folytatjuk)