Mennyből az angyal - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A forgószárnyasokkal végzett hadszíntéri mentés már közel 80 esztendős múltra tekint vissza. Az első sikeres akciót 1944 áprilisában, az észak-burmai Taro környékén hajtotta végre Carter Harman hadnagy: egy lezuhant sebesültszállító gép pilótáját és három utasát két nap alatt sikerült kimentenie a 43-28247-es lajstromszámú Vought-Sikorsky YR–4B helikopterével. Az akció közben a japán erők már nagyon közel jártak a lezuhanás helyszínéhez, így valóban veszélyes vállalkozás volt az apró géppel a nagy melegben kihozni a dzsungelből a bajbajutottakat. A következő fejezet a koreai háború (1950–1953) során íródott: ekkor a speciálisan átalakított Bell H–13 Sioux helikopterrel szállították a sebesült amerikai és szövetséges katonákat a leszállóhelyekkel rendelkező előretolt hadikórházakba.

A vietnámi háborúban komoly hírnevet szerző, legendás Sikorsky HH–3E Jolly Green Giant és az óriási HH–53C Super Jolly Green Giant már kifejezetten harci kutató-mentő feladatokra kialakított, erős páncélzattal és hatékony fegyverzettel ellátott helikopterek voltak, amelyek mélyen az ellenséges vonalak mögé repülve vették fedélzetükre a lelőtt amerikai légi járművek hajózóit vagy a dzsungelben szorult helyzetbe került katonatársaikat. Bár a háború befejezésével ezek a gépek továbbra is az első vonalban maradtak, az UH–1 Huey váltótípusaként érkező Sikorsky UH–60A Black Hawk szállítóhelikopter már egy új korszakot nyitott a hasonló szerepkörű repülőeszközök történetében. Az 1974-től használt, modern, két hajtóműves forgószárnyas teljesítménye meggyőzte a hadsereg vezetését, így 1981-ben döntés született a veszélyes harci kutató-mentő bevetésekre optimalizált változat megalkotásáról, leváltva ezzel a HH–3E jelzésű verziót.

További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 12-én megjelent számában!