Mi köze a Horthy-fiúknak a Sakálhoz?

Carlos immár 15 éve van rács mögött. A bíróság egy 1975-ös három
áldozatot követelő párizsi merényletért ítélte el, életfogytiglani
börtönbüntetésre.

Iljics Ramirez Sanchez még ma is népszerű. Carlos története megihlette Frederick Forsythe-ot. A Sakál napja című könyvéből azonos című, Oscar-díjas film készült. Ugyancsak ő volt az ihletője Robert Ludlum Bourne-trilógiájának, amiből szintén készültek filmek: az elsőben Richard Chamberlain, míg napjaink feldolgozásában Matt Damon játszotta a főszerepet. A Steven Spielberg-féle München című film Bernarde nevű karakterét szintén Carlosról mintázta a rendező. Egy 2001-es videójátékban, a James Bond: Agent under Fire címűben is tisztelegnek előtte a programozók: az egyik bérgyilkost Carla, a Sakálnak hívják. Ám ami a legmeglepőbb, egy Coroner nevű svájci trash metál banda Masked Jackal címen írt egy nótát Carlosról.

Művelt ifjú gyilkos hajlamokkal

Carlos Iljics Ramirez Sanchez néven látta meg a napvilágot 1949-ben, Venezuelában. Az „Iljics" előnév nem véletlen. Apja egy marxista ügyvéd így tisztelgett Lenin előtt. (Testvérei egyébként a „Lenin" és „Vladimir" előneveket kapták.) A család eszmei öröksége rányomta bélyegét a fiatal Carlosra, hiszen alig tíz évesen csatlakozott a kommunista párt ifjúsági szervezetéhez. 1966-ban apja úgy döntött, hogy Ramirez Sanchezt Camp Matanzasba, egy gerilla kiképző táborba küldi, Havanna közelébe. A létesítményt egyébként a kubai titkosszolgálat működtette. Szülei még abban az évben elváltak. Anyja Sanchezzel és az egyik testvérével Londonba költözött. Itt a London School of Economics-on tanult. 1968-ban apja a Sorbonne-ra akarta beíratni, ám végül Moszkvába került. Sanchez a spanyol mellett arabul, oroszul, angolul és franciául beszélt.

Carlos további támadásokat tervezett. A londoni Hapolaim Bank elleni bombamerénylet kudarcot vallott. Három francia újságíró ellen is bombamerényletet tervezett a terrorista, akik gyanúja szerint izraeli érdekeket szolgáltak. Carlos végrehajtott egy gránáttámadást egy párizsi étterem ellen, amiben ketten meghaltak, harmincan pedig megsérültek. Ugyancsak szerepet játszott két, az El-Al izraeli légitársaság elleni két félresikerült 1975-ös merényletben. Júniusban azonban rossz idők jártak Carlosra. Letartóztattak a PFNN-kontaktját, a libanoni születésű Michel Moukharbalt. Később a Sakált is megpróbálta elfogni három rendőr, ám egy tűzpárbajban megölt közülük kettőt, majd Brüsszelen keresztül Bejrútba szökött.

Gyilkosság helyett váltságdíj

Libanonban újabb merényletet tervezett. Ezúttal az OPEC bécsi központja volt a célpont. A Carlos vezette hatfős terrorista kommandó december 20-án ostromolta meg az épületet, s több mint hatvan túszt ejtett. Emberei között volt – mások mellett – Gabriele Kröcher-Tiedemann, a Vörös Hadsereg Frakció egy hírhedt tagja. Carlos ismertette követeléseit, amit az osztrák rádió két óránként újra sugárzott. A tárgyalásokat követően a terroristák és 42 túszuk számára egy repülőgépet biztosítottak a hatóságok, mellyel Algériába repültek. Csupán érdekesség: a gépet egy bizonyos Neville Atkinson, Moamer al-Kadhaffi személyi pilótája vezette. Újabb terroristák – köztük a Baden-Meinhoff csoport egy tagja – csatlakoztak a Sakálhoz.

A csoport és a túszok Bagdadba mentek, ahol szabadon engedtek 30 túszt. Tripoliban újabb túszokat engedtek szabadon. A többiek Algériában kapták vissza a szabadságukat. Később Joachim Klein, a Baden Meinhoff tagja azt állította, hogy Carlos hatalmas összeget kapott azért, hogy szabadon engedte a túszokat. Joachim Klein 20 és 50 millió dollár közé tette a váltságdíjat, ami szerinte egy arab elnöktől származott. A Sakál később azt mondta, hogy a szaúdiak fizettek az irániak helyett. Carlos később a PFNN vezetői előtt magyarázkodott, hogy miért nem ölte meg a kiválasztott két célpontot: az iráni pénzügyminisztert és a szaúdi olajminisztert. A magyarázat nem győzte nmeg a PFNN vezérkarát: Wadi Hadded kirúgta a Sakált.

Kommunista kapcsolat

Carlost 1976-ban vették őrizetbe Jugoszláviába, majd Bagdadba toloncolták. A Sakál úgy döntött, hogy Ammanba települ le. Itt elkezdte szervezni saját terrorista csoportját, az Organization of Arab Armed Struggle-t. Ugyancsak kapcsolatba került a kelet-német Stasival. Nicoale Plesita tábornok szerint a Sakál Nicolae Caucescunak is dolgozott, aki minimum hét gyilkosságot rendelt meg Carlostól. A terroristának francia román emigránsokat kellett volna meggyilkolnia, illetve a Szabad Európa Rádió müncheni román szerkesztőségét kellett volna felrobbantania. 1981-ben azonban véletlenül a cseh részleget robbantotta fel. Két sikertelen merényletet pedig az egykori belügyminiszter, Nicolae Penescu és a disszidens író, Paul Goma ellen kísérelt meg. Carlos parancsot kapott a volt kémfőnök Ion Pacepa meggyilkolására is, ám ez nehéz diónak bizonyult.

Per és “viszontper"

Kiutasítása után Iraktól, Líbiától és Kubától kapott segítséget, mielőtt Damaszkuszban telepedett le. A szíriai kormány nyomására a Sakál felhagyott a terrorizmussal. Később Szudántól kapott menedéket. Az amerikai és a francia titkosszolgálat suba alatt egyezkedett a szudáni hatóságokkal Carlos kiadatásáról. 1994-ben a Sakált egy műtétre szállították át egy helyi kórházba, majd ezt követően egy villába vitték, hogy megóvják egy merénylettől. A mellé adott testőrök egy éjszaka azonban berontottak a szobája, elkábították és átadták a francia belbiztonsági szolgálatnak. Párizsban két rendőr és az 1975-ben letartóztatott Michel Moukharbal várta, aki időközben a hatóságok infomátora lett. A La Sante Paris börtönbe került, ahol kiderült: korábbi franciaországi merényletei miatt állítják bíróság elé.

2005-ben a Sakál az embertelen fogvatartási körülményei miatt beperelte Franciaországot strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságon. Egyebek mellett azzal indokolta a beadványát, hogy 1994. augusztusától 2004. októberéig teljes elszigeteltségben tartották, amivel a hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkét, ami tiltja az embertelen és megalázó bánásmódot. A börtönkörülmények miatt 2004-ben egy rövid ideig még éhségsztrájkot is tartott a terrorista. A bíróság első fokon elutasította a kérelmét, ám a Sakál 2006. januárjában megfellebbezte a döntést. Carlost Hugo Chavez venezuelai elnök – akivel a terrorista a börtönből levelezett – az OPEC országok 2006. júniusi konferenciáján jó barátjaként említette.