Az unatkozó tüzérek jétéka
Szöveg: Demeter Ferenc | 2009. január 15. 12:01A petanque-t a franciák már a középkorban játszották. IV. Károly a 14. században be is tiltotta, mert úgy ítélte meg, hogy túlságosan elveszi a katonák figyelmét a feladataik ellátásáról. Európa a napóleoni hadjáratok idején ismerte meg a petanque-t: két ütközet között a tüzérek ezzel töltötték az idejüket.
Hogy találtál rá erre a sportra?
2000-ben Franciaországban egy gyakorlaton ellenőrként vettem részt és akkor tűnt fel, hogy mennyire népszerű ez a játék. Vettem magamnak egy készletet és kerestem egy angolul beszélő francia katonát, aki elmondta nekem a játék lényegét és a szabályait. Hazajöttem, és elkezdtem beszélni erről a sportról a barátaimnak, valamint utánanéztem annak, hogy itthon milyen hivatalos szervezetei és versenyei vannak. Az évek során egyre többen álltak mellém, de csak később alakultak úgy a dolgok, hogy megalakíthattuk a veszprémi petanque szakosztályt.
A szakosztály 2007. február 21-én, 19 taggal alakult meg, az alapítók többségben katonákból álltak. Jelenleg 26 igazolt versenyzőnk van. Igazolt versenyző az, aki elfogadja a szervezet működési szabályzatát, fizeti a tagdíjat, ismeri és betartja a verseny szabályokat, illetőleg aktívan részt vesz a szakosztály munkájában. De több pártoló tagunk is van akik, a sportszakosztály működtetéséhez adnak támogatást.
Mi az, ami szimpatikussá tette számodra ezt a sportot?
Elsősorban az, hogy amatőr szinten a sportversenyek közül az esélyegyenlőség itt valósul meg a legjobban. Itt egyenlő eséllyel játszik a gyerek a felnőttel, a nő a férfival, a fogyatékos az egészségessel. Igazi családi sport, mert itt a szülőnek nem kell már a játék megkezdésekor előnyt adnia a gyerekének, mert ha a gyerek egy kicsit ügyes, az apukát könnyen „pusziba" küldheti. A másik, ami megfogott benne, hogy nagyon egyszerűek és egyértelműek a játékszabályok, gyorsan el lehet sajátítani.
Egyszerűsége okait talán a kezdetekben kell keresni. A katonák, akik feltalálták gyorsan el akarták dönteni egy-egy mérkőzés kimenetelét, ehhez pedig egyértelmű szabályok kellettek. Egy elbeszélés szerint ehhez kapcsolódik az a provence-i La Ciotat-ban történ eset, hogy az egyik játékosnak megbénultak a lábai, ezért nem tudta messzebbre dobni a golyót tíz méternél. Ez is szerepet játszhatott a versenyszabályok kialakításánál, mert erre az esetre utal a játék neve, mivel a petanque a „mozdulatlan lábak" francia szavak összevonásából származik. Itt a mi szakosztályunkban is van egy olyan gyerek, aki az iskolában felmentett testnevelésből, mert a lábait nehezen tudja behajlítani és hatalmas sikerélményt kapott azzal, hogy az egyik országos sportbajnokságon dobogóra állhatott.
Látható, hogy ez a sport, főleg a kezdetekkor több szállal kapcsolódott a katonasághoz, mi az ami még ezt a kötődést erősíti?
Jelenleg van olyan ország, ahol a petanque a katonai sportok szerves részét képezi. Többek között a thaiföldi hadseregben vannak a játéknak nagy hagyományai, itt szinte minden menő petanque sportoló, katona. A játék egyébként minden mozzanatában követi a parancsnoki elhatározás folyamatát. Már az első eldobott golyót követően egy helyzetértékelést kell csinálni, amelyben fel lehet mérni, hogy mit tudok én most tenni, milyen helyzetbe hozhatom magamat és az ellenfelemet. Ezt követi a célkitűzés megfogalmazása, majd a döntést követően jön a konkrét végrehajtás.
Ti milyen szálakkal kapcsolódtok a honvédséghez?
A helyzetemből adódott az, hogy a sport bevezetésével először honvédségnél próbálkoztam meg. A szakosztály megalakítását követően megkerestem Szűcs Pál ezredest, az MH 54. Légtérellenőrző Ezred parancsnokát azzal, hogy a Veszprém Honvéd SE keretén belül folytathassuk a munkánkat. A felvételünket a törvényes előírásoknak megfelelően kértük, bemutattuk a működési szabályzatunkat és a megalakulásunk egyéb dokumentumait. A sportegyesület vezetése alkalmasnak talált minket a társulásra. Jelenleg is sok katona tagunk van és rendszeres kapcsolatot tartunk a helyőrségben lévő fegyveres erők nyugdíjas klubjával. 2007. tavaszán kaptunk egy területet a honvéd sportpályán, a pentanque pálya kialakításához. Ez a terület jelentős gondozást nem igényel és más szakosztályok működését sem zavarja. Nálunk egyébként nem szokás kritizálni a pályát. A pálya mindenkinek egyforma, a pálya lehet könnyű és nehéz. Nálunk a gyerekek az első szabályok között tanulják meg azt, hogy tilos a pályát szidni! Fel kell ismernie a versenyzőnek azt, hogy milyen a talaj állaga, kemény, vagy puha, mennyire fogja meg a golyót és az ennek megfelelő taktikát kell alkalmaznia.
Nagyon sokat tudunk már az egyéb körülményekről, most azt szeretnénk tudni, hogy mi a lényege ennek a versenysportnak?
A verseny lehet egyéni, ez képezi a sport alapját. A bonyolultabb a duplett rendszer, ahol 2-2 játékos játszik 3-3 golyóval és van még a triplett, ahol 3-3 játékos, 2-2 golyóval versenyez. A játékban az kap pontot, aki az úgynevezett „öcsi" golyót a saját golyójával legjobban megtudja közelíteni. (A franciáknál ezt „malackának" hívják.) A pontok számát növelheti az, ha több saját golyó van az „öcsihez" közel, mint az ellenfelem „öcsihez" legközelebbi golyója. A cél, a 13 pont elérése,
A játék azzal kezdődik, hogy a kezdő csapat bedobja az „öcsit" a pályára. Az „öcsi" fa, vagy műanyagból készül, az átmérője 25-35 milliméter között van. Az „öcsinek", a dobókörtől hat és tíz méteres távolság között, valamint a pálya szélétől minimum egy méterre kell lennie. A bedobás után az „öcsit" kézzel már senki nem érintheti, csak golyóval terelgethető. Az első dobást követően mindig a rosszabb helyzetben lévő csapat játékosa következik, persze ha van még golyója.
A legérdekesebb ebben a játékban a triplett, mert itt már szereposztás is van. Az első dobó mindig a közelítő játékos, ezt követi a kilövő, vagy helyzetbe hozó játékos és van a befejező játékos. Õ az, aki az előző két dobásban is a legerősebb, tehát ha kell, közelít és ha kell, akkor helyzetbe hoz.
Magyarországi és nemzetközi viszonylatban milyen versenyek vannak a petanqueben?
Magyarországon 1989-ben alakult meg a MAPESZ és kapcsolódott be a világszövetség munkájába. A világszövetség évente ülésezik és szükség esetén itt módosítanak a játékszabályokon. Van világbajnokság, Európa bajnokság és évente megtartják a közép-európai országok versenyét is.
A honvédség életében még nagyon jelentős versenyprogram az, amikor egy évben egyszer a honvéd sportegyesületek találkoznak és mérik össze a tudásukat. Először 2007-ben jelentkeztünk be a petanque-val erre az eseményre és már a második alkalommal több, mint tíz csapat mérkőzött meg egymással. A mi sportolóink mellett nagyon szép eredményeket értek el a Székesfehérváriak, a Szolnokiak és a Tataiak.
Az egyesület 2007-ben vett részt először az országos versenyeken.
Most már csak egy titkot szeretnénk megtudni! Mi az a bizonyos „popsi puszi"?
Dél Franciaországban volt egy kis kocsma, a hagyományos petanque pályával. A kocsma rámenős felszolgálónője, a szép Fanni felajánlotta a „szerencsétlen", 13-0-ra vereséget szenvedő férfiaknak, hogy vigaszul adhatnak az arcára két puszit. Az egyik alkalommal valaki a városka polgármesterét alázta meg egy ilyen arányú vereséggel. Nem tudni, miért, mert nincs írásos nyoma, a Fannika nem szívlelte túlságosan a polgármester urat és amikor jött az, hogy behajtsa a jogos járandóságát, Fanni egy szokatlan dolgot tett. Hátat fordított és felemelte a szoknyáját. A meglepett polgármestert sem hagyta el a humorérzéke és két cuppanósat nyomott a fiatal lány popsijára.
Ha valaki Franciaországban az utazása során egy kis kocsmában, a falon függő popsit puszilgató férfit lát, jusson eszébe ez a történet. Ebben az országban ugyanis, ahol petanque pálya van, ott minden formában – fényképen, domborításban – megtalálhatók a szép női hátsók és ez a puszi nem a perverzió jele, hanem a játékban nullára vertek büntetése.
