Minden idők legsúlyosabb légiparádé-balesete

Minden idők legsúlyosabb légiparádé-balesete az egyébként igen tapasztalt, kipróbált pilóták, Volodimir Toponar és Jurij Jegorov (képünkön) hibájából történt.

2002. július 27-én az Ukrán Légierő a 14. Légi Hadtest fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett katonai parádét és légibemutatót. A programon mintegy tízezren vettek részt. Helyi idő szerint délután háromnegyed egykor az egyik Szu–27-es éppen egy orsót hajtott végre a műrepülő gyakorlat során, ám a műveletbe hiba csúszott: a vadászgép hirtelen éles szögben süllyedésnek indult, elkaszálta a környezetében lévő fák koronáját, majd nekiütközött a földön lévő, benzinnel teli tartálykocsinak és két további repülőnek, utána pedig a földbe csapódott.

A gép darabjai hozzávetőleg százméteres körzetben szóródtak szét: itt legalább ezren tartózkodtak. A pilóták a becsapódást megelőzően katapultáltak, és mindketten túlélték a történteket.

Pilótahiba

Az első tudósítások nyolcvan fölé tették a halálos áldozatok számát, a végső hivatalos adatok szerint hetvenheten vesztették életüket a szörnyű balesetben, köztük tizenkilenc kiskorú személy. Mellettük összesen 543-an szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket.

A pilóták azt állították, a gép meghibásodása okozta a katasztrófát, ám a vizsgálat és a fekete doboz adatai nem támasztották alá szavaikat. Utóbbi mintegy negyven percnyi anyagot rögzített, amiből a szakértők az utolsó, kritikusnak minősített tizenkettőt részletesen kielemezték. Ennek során egyértelműen kiderült, hogy a zuhanás előtt a földi irányítás többször is figyelmeztette a pilótákat a repülő kritikus mértékű túlterheltségére. A pilóták beszélgetéséből tisztán kivehető volt egyikük kérdése: „És merre vannak a nézőink?"

A helyszínen a repülő összes darabját megtalálták, közöttük az ellenőrző műszereket is. Ezek vizsgálata is azt támasztotta alá, hogy a Szu–27-es valamennyi fedélzeti berendezése hibátlanul működött.

Az események természetesen óriási belpolitikai vihart kavartak, főleg azért, mert rövid időn belül ez volt a második olyan katasztrófa, amelyben az ukrán fegyveres erők bizonyíthatóan hibáztak: alig több mint fél évvel korábban, 2001. október 4-én a Siberia Airlines 1812-es járata éppen Tel Avivból tartott Novoszibirszkbe, amikor egy ukrán föld-levegő rakéta eltalálta. A repülő a Fekete-tengerbe zuhant, 66 utasa és 12 fős személyzete közül mindenki életét vesztette.

Leonyid Kucsma akkori ukrán államfő a lvovi tragédia miatt nyilvánosan és egyértelműen a hadsereget tette felelőssé: azonnal leváltotta Petro Sulijak vezérkari főnököt, a légierő főparancsnokát, Viktor Sztrelnyikov vezérezredest, illetve a 14. Légi Hadtest parancsnokát, Szergej Oniscsenkót és helyettesét. A védelmi miniszter, Volodimir Skidcsenko benyújtott lemondását azonban elutasította.

Súlyos büntetések

2005. június 24-én, csaknem három évvel a történteket követően a bíróság Toponart tizennégy, Jegorovot nyolc év szabadságvesztésre ítélte. Rajtuk kívül a hadsereg további három katonáját is bűnösnek találták a repülési szabályok hanyag megszegésében és a kapott utasítások figyelmen kívül hagyása végett. Két katona hat-hat, a harmadik négy év letöltendő börtönbüntetést kapott. Toponart emellett 7,2 millió, Jegorovot 2,5 millió hrivnyás kártérítésre ítélték az áldozatok családjai számára. A Toponarra kirótt összeg akkori árfolyamon meghaladta az 1,4 millió eurót.

A két pilótát azzal is megvádolták, hogy olyan műveletekbe mentek bele a bemutató során, amelyekben nem rendelkeztek kellő tapasztalattal. Oktatóikat és felkészítőiket azonban bizonyíték hiányában nem találta bűnösnek az igazságszolgáltatás. Az utolsó szó jogán mindketten kitartottak azon álláspontjuk mellett, amely szerint a balesetet nem az ő hibájuk, hanem a gépen támadt technikai problémák, illetve a rosszul összeállított repülési terv okozták.

A szerencsétlenség helyszínén a balesetet követő napokban több ezren rótták le kegyeletüket az áldozatok emlékére szentelt ökumenikus istentiszteleten. A gyászszertartást a 14. Légi Hadtest pilótái szervezték, utóbbit szintén a helyszínen rendezték meg.

A repülőtér ma a Lvovi Nemzetközi Repülőtér nevet viseli.

Fotó: Archív