Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Minden jó, ami boldoggá tesz?

Szöveg: Kecskeméti József |  2008. november 18. 15:31

A közeljövőben, pontosabban december 6-án kerül a mozikba Vicente Amorim Good című filmje. Az alkotás abban segít, hogy az egyéni drámán keresztül jobban megismerhesse a náci rendszer működését. 1933. John Halder irodalomprofesszor őrlődik: fiatal szeretőt tart, egyetemi előmenetele attól függ: belép-e a nemzetiszocialista pártba, legjobb barátja pedig zsidó.

Vajon a tömegek pusztulása a legfőbb rossz, ami egy önkényuralmi, jelesül a náci rendszert jellemez? Vagy a milliók halála mögötti emberi drámák teszik igazán elviselhetetlenné a kort? Kérdéses? Úgy hiszem, nem. A személyes sors az, ami igazán emberközelivé teszi a világtörténelem „földrengéseit". Mint a káosz elmélet: a pillangó szárnyának egy rezdülése a föld átellenes pontján katasztrófát okozhat.

1595881817
John Halder (Viggo Mortensen) a pillangó, akinek vergődése egy világpusztító rendszer születését mutatja meg. A jóravaló irodalomprofesszor terhelt családban él. Anyja halálos beteg, apósa idejekorán a náci eszmék híve lett. Haldert éppen anyja betegsége indítja a végzetes úton, melynek vége csak a teljes szellemi, fizikai leépülés lehet. Pedig csak gondolkodni akart. Gondolkodni emberi méltóságról, sorsról, életről, halálról. Regényt írt a méltó, büszke halálról, az eutanáziáról. A dübörgés kezdetén lévő náci propagandagépezetnek nem is kellett több. Hisz a kegyes halál ideológiát szolgáltatott ahhoz, hogy betegeket, nyomorékokat tüntessen el a gépezet. De John Halder is nyomorék.

Tanítana. Szívvel-lélekkel. De lehet-e tanítani egy olyan országban, ahol az állami politika szintjére emelik a könyvégetést? Lehet-e egy ambiciózus egyetemi tanárnak az ablakon kidobnia Proust műveit? Nem. De, ha a körülmények még rá is kényszerítenék, akkor menekülnie kell. Menekülnie a szerelembe, menekülnie a saját vágyaiba. Menekülnie a vágyaiba: a történések csupán díszletet szolgáltatnak a világ jobbítására. És ezt el is hiszi. Hiszi azt is, hogy pszichoanalitikusának, a zsidó származású Maurice-nak (Jason Isaacs) nem kell menekülnie. Elvégre Adolf Hitler csak egy pojáca, és eszméje bukásra ítélt. Pedig orvosa józan: figyelmezteti a gonosz eljövetelére. John Halder azonban hisz, de hit a kevés.

1595881817
Engedve apósa nyomásának a félszeg irodalomprofesszor belép a nemzetiszocialista pártba, és az SS tagja lesz. Mindeközben az öregedő John Halder családját elhagyva, tanítvány, a sokkal fiatalabb Anne (Jodie Whittaker) mellett köt ki. Szinte csak a nő marad neki. Aki élvezi, hogy a tanárt körülvevő (párt)bizalomból neki is jut. És aki – ezt féltvén – el is árulja szerelmét. Akkor, amikor John Halder szeme kinyílik, és az utolsó utáni pillanatban segítene zsidó barátján, kinek sorsa a koncentrációs tábor lesz. És ekkor John Halder mindent felad. Immár a semmiért. Vagyis, dehogy. Mindent felad a lelki békéjéért.

Vicente Amorim filmje nem könnyű darab. Képei lassúak, hömpölygőek, mint Gustav Mahler darabjai, melyek szólnak alattuk. Viggo Mortense meggyőzően alakítja az SS-tisztként is félszeg tanárt, aki nem érti az új kort. A félszeg tanárt, aki csak szerelmes volt, és aki csak meg akart felelni. A félszeg tanárt, aki azonban gyermekként, férjként, barátként , tisztként egyaránt elbukott. De mindezek ellenére ember maradt egy embertelen korban. A film különlegessége, hogy teljes egészében Magyarországon forgatták: a díszletet a Nemzeti Múzeum, a Balaton, a Nyugati Pályaudvar és Városliget adta. Érdemes megnézni. Ha másért nem, hát azért, mert kiderül belőle: a háború nem a fronton kezdődik.