Minden repülés zuhanással kezdődik

Újabb film pattant ki az orosz műhelyből a második világháborúról, ebben már nincs is semmi meglepő, a bátyuskák futószalagon szállítják történelmük izmos-nosztalgiás szeletének mozira álmodott történeteit. Mint már annyiszor, most is megtörtént eseményeket dolgoztak fel, és ismét egy igazi hérosz áll a középpontban, akit példaképként lehet felmutatni az új generációknak, hogy tovább vigyék a fáklyát.

A történet főszereplője ezúttal Alekszej Mareszjev vadászpilóta, aki nem mindennapi karriert futott be a légierőnél. A fiatal katona 1941 nyarán kezdte meg szolgálatát, s pár hónap alatt négy német repülőt lőtt le. 1942 áprilisában aztán elhagyta a szerencse, amikor egy Messerschmitt szétlyuggatta IL-2-esét, és lezuhant. Mareszjev súlyosan megsérült a lábain, de az igazi tortúra még csak akkor kezdődött számára. Tizennyolc napon át vonszolta magát a fagyos vadonban, mire rátaláltak és megmentették az életét. Ugyanezt a lábaival már nem tudták megtenni: sebesülése és a fagyási sérülések miatt mindkettőt amputálni kellett térdből. A fiatal pilóta a poklok poklát járta meg fizikailag és lelkileg, de életösztöne és alkalmazkodóképessége végül győzött, nem is akárhogyan. Művégtagok segítségével újra megtanult járni, majd – mintha ez lenne a legtermészetesebb – jelentkezett szolgálatra. A szovjet hadvezetés először hallani sem akart róla, de aztán úgy döntöttek, adnak egy esélyt Mareszjevnek, aki nagyon is tudott élni azzal. 1943 nyarán már újra repült, és egymás után lőtte le a német gépeket. Már akkor megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, az azt követő években pedig mintegy tucatnyi egyéb elismerést és címet. 2001-ben halt meg, 85 évesen.

A film a Mareszjev gépének lelövése és újra felszállása közötti időszakra helyezi a hangsúlyt. Kapunk egy szerelmi szálat is, visszaemlékezésekben láthatjuk, ahogyan találkozik későbbi feleségével (természetesen őt is megmenti), de ez a vonal minden líraisága ellenére is unalomba fullad. Időben talán többet lehetett volna kihozni a tizennyolc, szenvedéssel teli nap történetéből, a szerelmi sík érezhetően onnan vette el a perceket, de azt sem bántam volna, ha a film elején és végén taroló légicsatajelenet hosszabb valamivel, ahelyett, hogy szépen megvilágított ágyjelenetekkel traktálnának. Elkeserítően unalmas az is, hogy megint előhalászták a szadista arcú, szőke hajú, kék szemű náci tisztet, aki fanatikusan kutatja a lezuhant gépe mellől elmenekült katonát, és úgy tesz, mintha azon múlna a háború végkimenetele, hogy megtalálja-e. Amikor Hollywood kapcsán agybajt kapunk az orosz akcentussal beszélő főgenyák sztereotip ábrázolásától, engedtessék meg, hogy ebben az esetben is kérdőjeleket tegyünk, már csak azért is, mert a rendező ki sem használta a német hajtóvadászatban rejlő lehetőségeket, nem nagyon adott választ a miértekre, de kötelező jelleggel, ám annál unalmasabban ábrázolta a német gonoszságot.

Renat Davletyarov a 2000-es évek alakja az orosz filmgyártásban, igazán falrengető dolgot még nem készített, és a sormintát nem is. A pilótával törte meg. Mindazonáltal – az egysíkú cselekményvezetés, a kiszámíthatóság és a kényelmesen hömpölygő másfél óra ellenére – a mozi korrekt. Korrekt a színészi alakítás, az a rendezés, az a látvány (néha a CGI visít, de láttunk már ennél sokkal rosszabbat is), az a forgatókönyv, az minden. Mintha az egész produkció egyetlen, hatalmas biztonsági játék lenne, ahol mindenki óvakodik elhagyni a komfortzónát, és bemerészkedni egy olyan területre, amitől valóban izgalmassá válna a film. Sokszor felhoztam már, itt is leírom: Fjodor Bondarcsuk 2005-ös mestermunkáját, a 9. századot azért lehet etalonnak tekinteni a legújabb kori orosz filmgyártásban, mert nem habozott megbolondítani a hollywoodi receptet a tradicionális orosz fűszerekkel. Költészetet vitt egy háborús akciódrámába, és olyan páratlan képeket tálalt a néző elé, amelyek szépségükkel beleégtek az agyba. Davletyarov messze van még ettől. Filmje nem rossz, de nem is kiemelkedő. Mítoszápoló céllal forgatott, múzeumízzel, és esze ágában sem volt a kötelezőn kívül bármit csinálni. A pilóta erősen középmezőnyös mozi, nézhető, kedvelhető, de műfajon belül inkább felejthető. Pedig erős alapokra épült, kár, hogy kunyhó lett belőle, nem torony.

Minden repülés zuhanással kezdődik - írja George R. R. Martin a Trónok harcban. Ez a megállapítás sajnos csak a film főhősére igaz, magára a filmre már nem.

A pilóta. Harc a túlélésért
(Лётчик / Lyotchik )



Rendezte: Renat Davletyarov,
                  Cindy Robinson

Forgatókönyv: Renat Davletyarov,
                         Alekszej Timoskin,
                         Szergej Ashkenazi

Operatőr: Semyon Yakovlev

Vágó: Rod Nikolaychuk

Főszereplők: Pjotr Fjodorov,
                      Anna Peskova,
                      Pavel Osadchy,
                      Makszim Jemeljanov

Bemutató: 2021. december 1. (Oroszország)