„Mindenhova, csak oda nem…”

Szinte hihetetlen, de az utóbbi hetek „farkasordító hidege" még mindig nem hizlalta biztonságos vastagságúra a csongrádi Holt-Tisza jegét, így a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvár beosztású katonái ezúttal nem a jégbe vágott lékből, hanem a vízbe nyúló stégről merültek a február első napjaiban végrehajtott kétnapos téli kiképzésük során, amelynek hivatalos neve: jég alá merülés.

Persze a nyílt vízen történő zárt téri merülést a kiképzés első napján megelőzte egy, a laktanya búvárbázisán, biztonságos és ellenőrzött körülmények között végrehajtott úgynevezett hideg vízi merülés is.

Mint Márton Róbert főtörzsőrmestertől, a kiképzés vezetőjétől megtudtuk: ennek során azokat a feladatokat gyakorolták, amelyeket aztán a Holt-Tiszán is teljesíteniük kellett. Az első ilyen gyakorlandó feladat az összeszerelt speciális felszerelésekkel való kiegyensúlyozás elsajátítása volt.

Ezt követte az önmentés gyakorlása, amelynek során egyebek mellett szimulálták a légzőautomata meghibásodását, vagy éppen a száraz ruha légtelenítését.

A kiképzés másnap, mínusz 4 Celsius-fokos hidegben folytatódott a csongrádi Holt-Tiszán – a merülésvezető Márton főtörzsőrmester és helyettese, Nagyné László Anikó szakaszvezető irányításával. A levegőhöz képest a plusz 3 fokos víz szinte kellemesnek tűnt: persze még így is nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki belemerüljön a koszos-szürke színű zagyvalékba. Legalábbis így gondolkodtak azok az iskolások, akik a partról csodálkozva nézték a katonák merülés előtti előkészületeit. Volt, aki meg is jegyezte: „Mindenhova mennék, csak oda nem…"

Azonban bármennyire is furcsa, a szentesi katonabúvárok szeretik a befagyott Holt-Tiszát, s minden télen szívesen merülnek a jege alá. A kívülálló számára dermesztőnek tűnő kiképzés az egyik leginkább várt foglalkozás az év során. Ilyenkor ugyanis – a befagyott és szinte teljesen álló víz miatt – akár félméteres látótávolság is lehet a mélyben, míg a nyári hónapokban szemükkel semmit, csak a kezükkel „látnak" a Tiszába merülő katonabúvárok. A legszebb látvány azonban az – mondják többen is – amikor a kifújt légbuborékok felszállnak, és alulról a jeget elérve „különös táncot járnak"…

Persze nemcsak a látvány és a buborékok miatt merülnek jég alá a katonabúvárok. Ilyenkor is az esetleges feladataikra készülnek, hiszen munkabúvárként bármikor előfordulhat, hogy merülniük kell az ország álló- vagy folyóvizeibe. Ezúttal azonban még azt is gyakorolták, hogy mi történik akkor, ha egy búvárnak elszakad a biztonságot jelentő kötele, hogyan úszik fel a felszínre, vág egy lyukat a jégre, dugja ki ezen a nála lévő légzőcsövet és vár arra, hogy a parton maradt társai megtalálják s kimentsék.