Mit keresnek a huszárok a Moszkva téren?

Szöveg: Kánya Andrea | 2010. március 11. 14:18

Március 19-ig a főváros több pontján bukkanhatunk különleges, életnagyságú huszárszobrokra: a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint több képzőművész összefogásával Budapest kilenc közterén összesen 18 életnagyságú alkotás látható a múlt hét óta.

„Összesen tizennyolc, az 1848-48-es szabadságharcban harcoló huszár szobrát lehet felfedezni a fővárosban – mind annak az ezrednek egyenruháját viseli, melyben csatáztak", mondja a honvedelem.hu érdeklődésére Dr. Kedves Gyula alezredes, hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettese.
Mint mondja, a Császári és Királyi Hadseregben szolgálatot teljesítő 12 huszárezrededet eleveníti fel a kiállítás.
„A kiállításon láthatóak az 1. számú Császár ezred, a 2. számú Hannover ezred, a 3. számú Ferdinánd ezred, valamint a 4. számú Sándor ezred huszárainak szobrai is. A köztereken megtekinthetőek a legendás 5. számú Radetzky ezred élethű szobrai is; esetükben különleges alakulatról van szó, mivel ez az ezred Itáliában harcolt és nem tudott hazajönni. Ennek ellenére mégis sikerült itthon önkéntesekre alapozva felállítani az ezredet. És bár emiatt újonc ezrednek számít, a katonák vitézül helytálltak, elsősorban annak köszönhetően, hogy tisztikarukban sok fiatal értelmiségi szolgált, akik ráadásul ízig-vérig elkötelezett nemzeti érzelmű, a demokratikus átalakulás érdekében harcoló fiatalemberek voltak", magyarázza a hadtörténész, majd folytatja a felsorolást:
„A 6. számú ezred szintén legendás alakulat: ők a Württemberg-huszárok. Talán a leginkább hadra fogható ezredről van szó, elsősorban Szabolcs-, Hajdú-, és Szatmár megye területéről érkezett legénysége, akik aztán csak Komáromban tették le a fegyvert. Ez az utolsó alakulat, mely október 5-én letette a fegyvert."

Dr. Kedves Gyula elmondja: a 7. számú, Reuss-Köstritz huszárezred szintén Itáliában maradt, ezért – akárcsak az 5. ezredet – újoncokból állítják fel hazánkban. A 8. számú Koburg ezred szintén híres alakulat, hiszen huszárai Galíciából szöktek haza a forradalom hírére. „A 9. Miklós huszárezred, valamint a 10. Vilmos ezred huszárai szintén hazaszöktek, ám e csapatoknak már meg kell szenvedniük a hazatérésért. Igen kevesen tudtak hazatérni végül", mondja a hadtörténész, majd így folytatja: „A 11. Székely huszárezred azt a szerepet töltötte be Erdélyben, mint általában a Császári és Királyi Hadsereg magyar ezredei az ország többi részén: bázisát, gerincét alkották a szerveződő haderőnek. Õk képviselték a szakértelmet, olyannyira, hogy az újonnan szervező honvéd alakulatokban több tiszti is gyalogsági feladatot vállal el". Kedves Gyula Kiss Sándort, a „tömösi Leonidászt" említi példaként. „Méltatlanul elfeledett ezredes volt Kiss Sándor, aki védelmet vezette és gyakorlatilag haláláig küzdött: súlyos sebesülésekkel esett fogságba, ahol öngyilkos lett."

A kiállításon láthatjuk a 12. ezred, a Nádor-huszárok szobrait is. E huszárok tettei szintén legendásak: Prágából próbáltak meg hazajutni, ám csak néhányuknak sikerült, az ezred nagy részét elfogták. „Még az utolsó pillanatban is megpróbálták az áttörést – ekkor már az osztrák hadseregben nagyjából nyilvánvalóvá vált, hogy biztosan leverik a szabadságharcot, hiszen olyan óriási erejű szövetséget alkottak az orosz haderőkkel, hogy azzal mindenképpen győzelmet aratnak. A magyar huszárok azonban még ebben a helyzetben is vállalták, hogy hazatörnek", magyarázza a hadtörténész, és hozzáteszi: „A Nádor-huszároknak ugyanúgy 13 mártírjuk volt, akárcsak az Aradiaknak."

A köztereken a 13. ezred, a Hunyadi-huszárok életnagyságú szobrait is megtalálhatjuk: „A Hunyadi ezred Kossuth szabadcsapatából szerveződött. Érdekesség, hogy alföldi csikósok álltak soraikban, akiket legendás lovaglótudás és bátorság jellemzett. Ez az az ezred, mely nem csákót, hanem kalapot viselt, fegyverzetükhöz pedig hozzátartozott a karikás ostor."

A hadtörténész a többi ezredről azt mondja: „Jász-Kunság felajánlásaképpen önkéntes alakulatként szerveződött a 14.

számú Lehel ezred. A 15. számú Mátyás huszárezred szintén erdélyi alakulat volt, melyet szabadcsapatra szerveztek, mégpedig tíz századosra – nem nyolcra, mint a többi esetben. Legendás parancsnokai voltak, mint Mikes Kelemen, aki január 21.- én Nagyszeben megrohanásakor kapott halálos sebet. De nem kevésbé volt kitűnő huszártiszt Bethlen Gergely, aki aztán az Itáliai harcokban vett részt. A 16. ezred különleges alakulat volt: a Károlyi-ezred Károlyi István grófról és földbirtokosról kapta a nevét. Saját pénzén -vagyis úrbéres földjeiért kártalanításkor az államtól járó pénzösszeg terhére- állította fel az alakulatot. Õket a nyári hadjáratban vetették be. A 17. számú Bocskai ezred a Hajdú kerület önkénteseiből állt. És végül elérkeztünk az utolsó alakulathoz, mely Attila hun király nevét viseli. Eredetileg Kinizsi ezredként kezdték szerveződni Komáromban, majd 1849 májusától folytatják a szervezést – ekkor már Attila néven."
Dr. Kedves Gyula érdeklődésünkre azt is elárulja, hogy a kiállított szobrok üvegszálas erősítésű, műgyanta anyagból készültek. A hadtörténész kiemeli: „Ugyanabból az anyagból készültek mint a személygépkocsik lökhárítói, tehát ütés, kopás, időjárás és látogatóállóak a 3,2 méter magas, 1,25 méter széles és 2,5 méter hosszú, 200 kilogramm tömegű műanyag szobrok."

Az alkotásokat Majosházán, Fringel Tibor, Majoros István, Engler András szobrászművész és Csorbán András képzőművész segítségével, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szaktanácsadásával készítették.

Március 9-től 19-ig: Huszárszobor kiállítás

Helyszínek: Batthyány tér, Blaha Lujza tér, Deák Ferenc tér, Ferenciek tere, Lánchíd pesti hídfő, Moszkva tér, Móricz Zsigmond körtér, Múzeumkert, Nyugati tér