Műholdszimulációs verseny a tatárszentgyörgyi gyakorlótéren

Még katonai berkekben sem köztudott, hogy a Magyar Honvédség táborfalvai és tatárszentgyörgyi lő- és gyakorlótere – az egykori „Örkény–tábori Lő- és Gyakorlótér” – az Osztrák-Magyar Monarchia boldog békeideje alatt eredetileg kísérleti lőtérként üzemelt. Bár a terület már nagyobbrészt katonai gyakorlótér, az eredeti lőtér déli végén jelenleg is a Honvéd Vezérkar Képességfejlesztési Iroda Lőkísérleti Vizsgáló Osztály ballisztikai laboratóriuma működik.

Az 1975-ben alakult, párizsi székhelyű Európai Űrügynökség (ESA) által életre hívott, az űrkutatást és -technológiát középiskolásoknak bemutató és népszerűsítő CanSat verseny döntőjét másodjára rendezték meg a dabasi járásban található kiképzési területen, de a Magyar Honvédség immáron harmadik alkalommal segédkezik a lebonyolításban. Horváth Attila alezredes, a Honvéd Vezérkar Képességfejlesztési Iroda Műholdoperációs-képességek Osztályának osztályvezetője úgy fogalmazott, hogy a CanSat, azaz a Magyar Asztronautikai Társaság által szervezett országos megmérettetés, a tudományos tanulmányi versenyek Riviérája.

A középiskolás csoportoknak egy üdítős doboz méretű műszercsomagot kell megépíteniük, ami úgy működik, mint egy műhold. „Tulajdonképpen a kihívás egy műhold modell körül forog, amit a résztvevők megálmodnak, megterveznek, legyártanak, tesztelnek, végül pedig saját rakétával fel is bocsátják azt. A repülés során folyamatos méréseket végeznek, amelyeket később értékelnek”– foglalta össze a verseny célját az alezredes.

„A diákok gyakorlatilag hét hónap alatt egy saját űrprogramot hajtanak végre. Ide tartozik a tervezés, a csapatépítés, de a tudományos programokat is ők találják ki. Azok, akik bekerülnek a döntőbe, maguk építik meg »műholdjaikat«, amelyeket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Suborbitals versenycsapatának rakétái visznek fel másfél kilométeres magasságba” – tudtuk meg Horváth Attila alezredestől a verseny agyközpontjában, az úgynevezett indítósátorban. A főtiszt arról is beszélt, hogy a CanSat verseny fénypontja mindig az, amikor a rakéta kiveti magából a kisméretű műszercsomagot, hiszen ekkor indulhat a tudományos program zárófázisa, amely lehetőséget teremt azokra a mérésekre, amelyek a csapatok szakmai beszámolójának alapját képezik. Horváth alezredes elárulta azt is, hogy a tíz diákcsoportnak be kell mutatnia az összegyűjtött adatokat, amelyeket végül egy három főből álló zsűri értékel. Ezalatt a másik központi sátorban a diákok felkészítették műholdjaikat az indításra.

„A mi csapatunk abban szeretné segíteni a diákokat, hogy kedvet kapjanak a csúcstechnológiákkal, köztük a számtalan lehetőséggel kecsegtető űrtechnológiával való foglalatoskodásra. Örömmel fogadnánk, ha egyik-másik diák végül a mi kutatás-fejlesztési mérnökcsapatunkat erősítené a jövőben” – közölte Horváth Attila alezredes, aki arról is szólt, hogy idén 25-30 katona segítette a rendezvény szakszerű és összehangolt szervezését, illetve lebonyolítását. „A 2020-ban alakult csapatunk most a rendezvényt támogatja, de alapvetően hadviselésfejlesztéssel és technikai kutatás-fejlesztéssel foglalkozik az űrtechnológiák területén. Nagyon örülök annak, hogy a szakterületemet tematizáló versenyen segédkezhetek” – húzta alá.

Hasonlóan fontos küldetésként és örömteli lehetőségként élték meg a rendezvényt a versenyzők is. A középiskolások képviseletében László Fruzsina, a gödöllői Premontrei Iskolaközpont diákja arról beszélt, hogy a tanulmányi csapatmunka nagyban hasonlít ahhoz a katonai bajtársiassághoz, amelyet a versenyt biztosító egyenruhásoknál tapasztalt meg. „Amikor berobogtunk a helyszínre, katonák fogadtak minket, de lépten-nyomon találkozni velük. Szerintem nagyon izgalmas, hogy itt vannak körülöttünk” – árulta el az iskolai projekt háromdimenziós tervezéséért felelős diáklány. A műholdépítő verseny kapcsán elmondta: csapatával nagyon sok munkát fektetett a felkészülésbe, sokszor délutánonként is együtt dolgoztak, legfőbb pozitívumként pedig a mindennapi életben is hasznosítható tudásgyarapodást jelölte meg.

A CanSat versenyen nem csak diákokkal és katonákkal lehetett találkozni: dr. Ferencz Orsolya űrkutató, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa és Vári Péter, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság főigazgató-helyettese is részt vett az egésznapos programon. A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének hallgatói kísérletet folytattak dr. Seller Rudolf kutató, tanszékvezető-helyettes vezetésével. Detre Örs Hunor űrkutató, aki a világhírű heidelbergi Max Planck Intézet korábbi kutatója, továbbá számos NASA-projektben vezető mérnökként tevékenykedett, a CanSat Lab elnevezésű, középiskolák és egyetemek közötti tudományos együttműködés előkészítése céljából látogatott el a rendezvényre.

Érdekesség, hogy az ENSZ Közgyűlése 2011-ben határozott arról: április 12-ét jelöli ki az emberi űrrepülés világnapjává. 1961-ben ezen a napon indult útjára a Jurij Gagarin szovjet repülő őrnagyot szállító űrhajó, az első világűrbe lépő személlyel a fedélzetén. Mint a szervezőktől megtudtuk: tudatos döntés, hogy a CanSat űrtanulmányi dzsemborit egy héttel az űrhajózás világnapja előtt tartották meg.

A CanSat magyar döntőjének fődíját a Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium CapySat elnevezésű csapata vitte haza. Tudományos különdíjat kapott a gödöllői Premonteri Szent Norbert Gimnázium Seraph csapata, technológiai különdíjban a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium OnionSAT és a szintén fővárosi Karinthy Frigyes Gimnázium Parsec csoportja részesült megosztva. A Baranya Vármegyei Szakképzési Centrum Radnóti Miklós Közgazdasági Technikumának Sat-Elite Assembly Team (SEAT) elnevezésű csoportja pedig ismertterjesztő különdíjjal térhetett vissza Pécsre.