Múló dicsőség - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2022. december 8. 18:00A 19. század második felében lezajlott ipari forradalom hatására ugrásszerű fejlődésnek indult a gyalogság és a tüzérség fegyverzete, ugyanakkor lehetővé vált a tömeges előállításuk is. A motorizáció viszont még nem állt azon a szinten, hogy számottevő hatást gyakoroljon a hadseregek mozgatására, az utánpótlás szállítására és a harc megvívására. E tekintetben a katonaság fő eszköze az első világháború idején is a ló maradt, alkalmazását illetően azonban drámai változások mentek végbe.
Hadi célú felhasználásuk alapján a lovakat három csoportba sorolták: hátasok, hámosok és málhások. A hátasokat jobb esetben csak lovaglásra használták, idomításukra és kiképzésükre nagy hangsúlyt fektettek. Ezek alkották a lovas fegyvernem lóállományának döntő részét, illetve az úgynevezett ütközetállományt. Kisebb számban a gyalogság, a tüzérség és a logisztika ugyancsak rendelkezett hátaslovakkal, ám a háború előrehaladtával a szükség megkövetelte, hogy azokat hámos és málhás szolgálatra is bevessék. A hámoslovakat a kocsik vagy a tüzérségi eszközök húzására, vontatására használták, vagyis a haderő mozgékonyságának, működésének alapját jelentették. Az első világháborúban szinte minden csapat- és seregtestnél vagy azok vonatalakulatainál – utánpótlást szállító egységeinél – alkalmazásban álltak. A hadianyagok mozgatásában jelentős szerepet kaptak a málháslovak is; ezeket főleg hegyi körülmények között vetették be, ahol a szükséges felszerelést szekéren nem lehetett célba juttatni.
Patkó nélkül a frontra
Az első világháború előestéjén a részleges, majd a teljes mozgósítás elrendelését követően megkezdődött a csapattestek lóállományának feltöltése, a békeidőben kidolgozott protokoll szerint. A magyar királyi honvédség békehadrendjének lóállományát a keretállomány és a vállalkozói állomány adta; az előbbi az alakulatoknál lévő, az utóbbi pedig a környékbeli gazdáknak magánhasználatra kiadott kincstári lovakat foglalta magában. Mozgósítás esetén a haderő rendelkezésére álltak a gazdaságokban nyilvántartott úgynevezett igénybevételes lovak is. Minderről az 1912. évi LXIX. törvény rendelkezett, miszerint: „A közigazgatási hatóság fölhívására (lóbehívás) a lóbirtokosok kötelesek lovaikat a meglévő hozzátartozó málhásállat-fölszereléssel együtt megfelelő kárpótlás ellenében a fegyveres erő vagy valamelyik része mozgósításának, úgyszintén a hadi állományra való kiegészítésnek czéljaira is, az államnak tulajdonába átengedni.”
(További részletek a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában!)
