Műszakiak kiképzése a Tiszán

A kiképzésen részt vevők az első három napban megismerték az üzemeltetés, valamint a hajózás főbb biztonsági rendszabályait, a CSM-40 csónakmotor paramétereit, minden egyes részegységét, hogy váratlan szituációra is helyesen reagáljanak. Az elméleti felkészítést egy írásbeli vizsga zárta, amelyen minimum 75 százalékos eredményt kellett elérnie annak, aki a következő heti képzésen is részt vehet.

A vizsgát követő napon huszonkét katona kezdte meg a gyakorlati felkészítést a Tisza-parton. Berendezték a vízi gyakorlóteret, valamint felállítottak egy kisebb tábort a technikai eszközök és a munkaidőn túl ezekre felügyelő őrség részére.

Ezek után következhetett az igazi feladat: az Agárdy József törzsőrmester vezette öttagú kiképző csapat felügyelete mellett a kiképzendők elsajátíthatták a „rocsók", azaz a katonai rohamcsónakok és a gumicsónakok csöppet sem egyszerű irányítását a szeszélyes Tiszán. A katonák végre a gyakorlatban is szembesülhettek azzal, milyen is egy imbolygó csónakra felerősíteni az 58 kilogrammos csónakmotort, és lépésről-lépésre gyakorolhatták azokat a fogásokat, amelyeket elméletben már mindannyian megismerhettek.

„Parttolásra felkészülni!"; „Parttolás!"; „Ember a vízben!" – röpködtek a vezényszavak minden csónakból. Mindenki, még az éppen pihenő katonák is teljes figyelmükkel a feladatra koncentráltak. Az első három vízi kiképzési napon részt vett az a két tiszti hallgató, aki Ausztriából érkezett az alakulathoz csapatgyakorlat céljából. Nem egyszer elképedve tapasztalták a magyar honvédek leleményességének határtalanságát, ugyanakkor ők is ámulatba ejtették a magyar katonákat sebes, hegyi folyókon edzett evezési tudásukkal.

A gyakorlati vizsga feladatait – parttolás, partfogás, szlalompálya, ember kimentése a vízből, nyolcasok a két part között, valamint hosszútávú vezetés – a katonák az előírtaknak megfelelően, hiba nélkül hajtották végre .