Negyedik tusa: küzdelem a járvány ellen

Tizenhét katonai szervezet hatvan versenyzője gyűlt össze az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár lőterén, hogy lövészetben, futásban, kézigránát-dobásban több kategóriában is megmérkőzzenek egymással. A létszám kétségtelen visszalépés a megszokott kétszáz-kétszázötven versenyzőhöz képest, ám mivel még az érmek hátulján is maszkot viselő katonafigura volt látható, a résztvevők már a versenyzés puszta tényének is örültek. A tavaszi karantén-időszak hónapjaiban természetesen nem volt lehetőség hadsereg-szintű lőbajnokság és a mezei futóbajnokság megrendezésére, így a katonai háromtusa voltaképpen az idény legelső kiemelt versenye. Dr. Eleki Zoltán ezredes, az MH főtestnevelője elmondta: a küzdelmet nagyon komoly előkészítő munka előzte meg.

„A koronavírus kiváltotta járványhelyzetre tekintettel kisebb létszámú, egynapos, gördülékeny versenyt szerettünk volna lebonyolítani. Húsz pontból álló protokollt dolgoztunk ki, amely már a csapatok elindulásától kezdve szigorúan szabályozta, milyen előírásokat kell betartania a versenyzőknek. Itt a lőtéren az előzetes - és aztán folyamatos - kézfertőtlenítés és a lázmérés mellett minden versenyszámnál nagyon figyelünk a távolságtartásra is” – nyilatkozta az ezredes, aki szerint a katonák ilyen téren is nagyon fegyelmezettnek bizonyultak. Hozzáfűzte: annak ellenére is születtek szép eredmények, hogy a versenyzők a szokásosnál kevesebbet tudtak készülni.

A lövészetből, kézigránát-dobásból és futásból álló versenyen először fekvő, térdelő és álló testhelyzetből kellett leadni tíz-tíz lövést, majd három különböző távolságból kellett célba juttatni öt-öt gyakorló-gránátot. Utána a gránát-távdobás következett, majd pedig a speciális terepfutás. Itt a megfelelő részeredményeknek megfelelően az eddig a kategóriájukban élen állók indulhattak először, a többiek pedig az adott pontszám-hátrányuknak megfelelő másodperces, úgymond „rajtbüntetéssel” később.

Az eredmények mellett (és azok ellenére) kijelenthető: az idei év katonai háromtusa-bajnokságán valóban mindennél fontosabbnak tűnt, hogy az indián nyár egyik verőfényes napján egyáltalán biztonságosan megrendezhették a versenyt.

GALÉRIA