„Nem engedhetjük meg, hogy veszélybe kerüljön a honvédség alaprendeltetésének ellátása”

Néhány héttel ezelőtt ismét stratégiai szintű egészségügyi szervezet jött létre a Magyar Honvédségben. Ez a koronavírus-járványnak köszönhető fejlemény, vagy egyébként is így történt volna?

Megtörtént volna a járványtól függetlenül is – a COVID-19 pont, hogy lassított a folyamatokon, ugyanakkor viszont abban a tekintetben segített is, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált: helyes döntés született, szükség van a haderőn belül egy stratégiai és műveleti szintű egészségügyi szervezetre. Nagy esemény ez az egészségügyi szolgálat számára, hogy csaknem másfél évtized után ismét megalakult az egészségügyi csoportfőnökség: visszakerültünk a minket megillető szintre az augusztus 1-jei megalakulással. Jelenleg huszonnyolc fővel dolgozunk, a tapasztalatok alapján egy év múlva teszünk majd javaslatot egy esetleges korrekcióra.

Egészségügyi főnökként eddig is ön irányította a honvédség egészségügyi tevékenységét. Milyen változást jelent mindez a gyakorlatban?

Elsődlegesen azt, hogy jogunk van önállóan, saját hatáskörben intézkedni az egészségügy vonatkozásában, vagyis kiadmányozási jogkörrel rendelkezünk. Előtte –egészségügyi főnökként- az MH Egészségügyi Központ állományába tartoztam a parancsnok beosztottjaként, ami a gyakorlatban – jó kapcsolatunknak köszönhetően – nem jelentett problémát, de semmiképpen sem optimális, ha egy rendszer hatékonysága személyes viszonyokon függ. Innentől kezdve önállóan is kiadhatunk iránymutatásokat, szakintézkedéseket, szakutasításokat. Erre a legjobb példa a honvédség teljes állományára vonatkozó COVID -19 eljárásrendek kiadása. A járványügyi helyzet változásával összefüggésben eddig tizenkét ilyen készült, az utolsót a nagyobb jogi nyomaték végett MH parancsnoki intézkedés formájában adták ki.

Mi tette szükségessé ezt az újabb eljárásrendet?

Az eljárásrendnek úgy kell változnia, ahogy a járványhelyzet megkívánja, alkalmazkodva egyúttal a civil egészségügyi rendszabályok változásához is. Mi persze zártabb közösségként szigorúbbak vagyunk: semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy veszélybe kerüljön a harckészültség és a honvédség alaprendeltetésének ellátása. A mi feladatunk ezt egészségügyi szempontból biztosítani és egy kis túlzással garantálni. Jelenleg – nagyon helyesen – az a világtendencia, hogy nem szabad lebénítani a gazdaságot a járvány ellenére sem. Mindez igen komplex tevékenységet kíván meg, hiszen a civil társadalomnak és a Magyar Honvédségnek is működnie kell a járványügyi rendszabályok mentén, de úgy, hogy közben ne robbanjon be a vírus, ne váljon irányíthatatlanná a helyzet. Nem küszöbölhető ki, hogy a vírus megkarcolja védelmi rendszerünk felszínét, annak első vonalát, hiszen a katonáknak is vannak családi és egyéb kontaktjaik, utaznak, és így tovább. Intézkedéseink azt célozzák, hogy ennél mélyebbre viszont ne hatolhasson be a vírus. Ezt eddig sikerült is biztosítanunk, megbetegedési vagy fertőzöttségi számaink és mutatóink – magas tesztelési arány mellett – nemzetközi viszonylatban is alacsonyak, ami katonai és civil összevetésben egyaránt igaz.  Ebben persze az is közrejátszik, hogy nálunk más a személyi összetétel: az állomány fiatalabb, egészségesebb, évente vagy időszakosan egészségügyi szempontból is rendszeresen vizsgált. Ebből adódóan nálunk más az aktív fertőzöttek és a gyógyultak arányszáma is: csaknem 50 százalékkal több a gyógyult, mint az aktuális fertőzött. Tesszük tehát a dolgunkat – lekopogom, hogy eddig sikeresen.

Milyen munka folyik a megfelelő előrejelzések elkészítése érdekében?

A jobb érthetőség végett azzal kezdeném, hogy a csoportfőnök a helyettesén – dr. Muzsay Ildikó orvos ezredesen – és három főnökségén keresztül irányítja és felügyeli a katona-egészségügyi rendszert. Csak a legfontosabbakat kiemelve a Tervezési fejlesztési főnökség napi szinten leginkább a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program egészségügyi fejezetével foglalkozik Besenyeiné Bakos Beáta alezredes vezetésével, a Műveleti főnökség az aktuális műveletek és gyakorlatok szervezésével, felügyeletével foglalkozik. Ide tartozik például a külföldön szolgálatot teljesítő a katonák egészségügyi okokból történő repatriálásának és további hazai gyógykezelésének a megszervezése is. A főnökséget dr. Horváth Péter orvos ezredes vezeti. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a NATO-ban is egyre növekvő jelentőségű, úgynevezett egészségügyi haderővédelmi – prevenciós, alkalmasságvizsgálattal, egészségfejlesztéssel összefüggő –, valamint a magával a gyógyítással kapcsolatos irányítási feladatokat a Haderővédelmi és gyógyító főnökség látja el dr. Meglécz Katalin orvos ezredes vezetése alatt. Az ő főnöksége foglalkozik a járványügyi események közvetlen irányításával, felügyeletével is: tartják a kapcsolatot a civil szolgálatokkal és szervezetekkel, az MH Egészségügyi Központ Védelem-egészségügyi igazgatóságával, ezen belül is a Közegészségügyi- és járványügyi Intézettel. A nemzetközi információbegyűjtésért, elemzésért és NATO-n belüli terjesztéséért a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központ járványügyi elemzőközpontja felel. A NATO KEKK-nek Magyarország a keretnemzete, ami azt jelenti, hogy mi hoztuk létre, mi álljuk az infrastrukturális kiadásokat, mi adjuk a szakállomány döntő hányadát és mi viseljük a működéssel kapcsolatos költségek nagyrészét is. Cserébe Budapest a NATO egészségügyi fővárosává is vált, ami nem csak azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében benne vagyunk a katona-egészségügyi nemzetközi információáramlás epicentrumában, hanem azt is, hogy azt alakítani is tudjuk. A konkrét kérdésre visszatérve: a fentiekben említett müncheni járványügyi elemzőközponttól rendszeresen, háromnaponta friss elemzéseket és tájékoztatásokat kapunk a műveleti területekről zónákra, hadszínterekre lebontva, a saját, valamint az erre szakosodott szervezetek, elemzőközpontok, legfrissebb adatai alapján. Az itthoni szakembereink naponta készítik a járványra vonatkozó biostatisztikai elemzéseket, meg kell jegyeznem, hogy meglehetősen pontosan el szokták találni a trendeket. Feladatukat nagymértékben nehezíti, hogy a járvány lefolyása kapcsán van egy igen nagy bizonytalansági tényező is: sok minden közbejöhet és általában közbe is jön.

Például?

A COVID-19 egy határozottan érdekesen viselkedő és fejlődő vírus, amelynek változnak a tulajdonságai, előidézve magának a járványnak bizonyos mértékű változását is. Az idő előrehaladtával persze folyamatosan módosul, bővül a mi tudásunk is. Mindemellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalmi tényezőket sem. Olyan kérdésekre gondolok, mint hogy például mennyire tartják be az emberek a rendszabályokat, ebben régiónként is eltérő trendek figyelhetők meg. Ebből a háromból kell összerakni, hogy mi várható a jövőben. Churchill óta tudjuk, hogy ez nem egyszerű dolog.

Tavasszal azért talán több volt a bizonytalanság, nem?

De igen, több volt az ismeretlen tényező. Eleve nagyon gyorsan ideért a vírus, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt az influenza esetében megszokhattuk. Decemberben még csak néztük a tévében, hogy mi folyik Vuhanban, január-február tájékán pedig már a nyakunkon is volt, így aztán félig-meddig mindenkit felkészületlenül és váratlanul ért: bizonyos nyugat-európai országokat, ahol lecsapott, feltétlenül. Ebből törvényszerűen következett egy kis pánik is, illetve a cseppet sem könnyű döntések meghozatala a szükséges lezárásokról és a napi élet korlátozásairól. Magyarországnak kicsit több ideje volt a felkészülésre, és időben hozta meg a helyes döntéseket, tanultunk mások helyzetkezelésének tapasztalataiból. Akkor az volt a cél, hogy időt nyerjünk az egészségügy számára, és ne alakuljon ki az olaszhoz, spanyolhoz, kisebb mértékben a franciához hasonló helyzet: le kellett nyomni a járványgörbe tetejét, ami persze időbeli elhúzást is jelentett, de nem volt más választás. Ráadásul világméretű verseny kezdődött a szükséges mennyiségű védőfelszerelések, tisztító-fertőtlenítő szer és a kellő mennyiségű egészségügyi berendezések – lélegeztetőgépek – beszerzése terén. Az emberi élet védelmét előtérbe helyezve akkor nem volt más választása az országnak. Az őszi helyzet komplexitása abból fakad, hogy a gazdaságnak működnie kell, hiszen ez a társadalom létének alapja, viszont a járványt így is kontroll alatt kell tartani. Ez együtt jár a betegek és fertőzöttek számának emelkedésével, de a hangsúly elsősorban nem az abszolút számokon, hanem az előbb említett kontrollálhatóságon van. Eddig sikerült elkerülni a váratlan szituációkat, és szerintem a jövőben is sikerülni fog, viszont ehhez nagyon észnél kell lenni.

Milyen speciális „észnél levést” indokol mindez a honvédségen belül?

Ahogy már a beszélgetésünk elején is említettem, nálunk fokozottak az elvárások és jelentkeznek bizonyos tér- és időbeli specialitások is. Néhány nyilvánvaló példát mondok: a határon szolgáló és ott járőröző állományunk esetében például általában nem tartható a másfél méteres távolság, különösen az intézkedések esetében. A maszkviselés, a fertőtlenítés, a fokozott odafigyelés kivitelezhető, de a távolságtartás nehezen. Vagy sarkalatos kérdés a hajózó állományunk védelme is, hiszen relatíve kevesen vannak, nehezen helyettesíthetők, gyakorlatilag nem nagyon eshet ki senki sem a rendszerből, a repülőknek „menniük” kell. De említhetném a nemrég lezajlott Brave Warrior nemzetközi gyakorlatot is, ahol ezres nagyságrendű résztvevőnek kellett komoly harcászati feladatokat teljesítenie. Sikerként értékelem, hogy a kitűzött feladatok közül semmit sem befolyásolt a járvány, mindenki betartotta a feszes rendszabályokat.

A közbeszédben meglehetősen polarizált kommunikáció folyik a koronavírusról, hisztérikus pánikreakciók állnak szemben a járvány totális elbagatellizálásával vagy egyenesen tagadásával. Hogyan gondoskodnak az állomány megfelelő tájékoztatásáról, hogy senki se essen egyik végletbe sem?

A Magyar Honvédség professzionális szervezet, vagyis nem szoktunk pánikolni. De ahogy említettem, észnél kell lenni – ez azt jelenti, helyükön kell kezelni a dolgokat. Eleinte persze sok volt az értetlenség a vírussal kapcsolatban, de kiemelt figyelmet fordítottunk a tájékoztatásra a továbbképzésektől a csapatorvosok felkészítésén át a téli-nyári járványvédelmi tervekig. Persze közben mi is folyamatosan tanulunk, akárcsak mindenki más. Vegyük például a maszkviselést: a világ e felén ez eddig nem volt benne a kultúránkban, most azonban alighanem bekerül, pedig tavasszal még a nemzetközi szakemberek nagy része is azt mondta, hogy nincs rá szükség. Azóta tanultunk, és most már igenis ajánlott, amellett, hogy sok helyen kötelező, hiszen bebizonyosodott, hogy „körbevédjük” vele egymást. A kézfertőtlenítés szintén új megközelítést kapott – persze a szakemberek eddig is hangoztatták a szükségességét, csak senki sem foglalkozott érdemben eddig a kérdéssel, legalábbis össztársadalmi szinten. Ha lesz valami előnye ennek a járványnak, hát valószínűleg ez az: a személyi higiénia fontossága jó időre bevésődik az agyakba. Legalábbis remélem. És persze idén különösen fontos lesz az is, hogy minél többen felvegyék az influenza elleni védőoltást. Ezt sem győzzük eleget hangsúlyozni, bár a honvédségben így is jó a védőoltási fegyelem.

Miért különösen fontos ez?

A COVID-19 reprodukciós rátája átlagban kettő körüli, vagyis egy fertőzött átlagosan két embernek adja tovább a fertőzést. Egyes tanulmányok szerint az influenzával keveredve négy-öt emberre is megugorhat ez a szám – na, ez az, ami jelenleg biztos, hogy senkinek sem hiányzik. Hozzáteszem, a szezonális influenzajárvány is változó intenzitású, és önmagában is bizonyos fenyegetést jelent, csak éppen megvan rá a bejáratott eljárásrend, és a hozzá kapcsolódó logisztikai rendszer is jól működik. Egyébként felkészültünk rá, hogy a rendelkezésünkre álló kapacitásokkal kérés esetén a civilek oltásának felgyorsításába is besegítsünk, bár az alapfeladatunk – ahogy azt már említettem – a saját állományunk védelme. De ha szükség van ránk, megtaláljuk most is a módját, hogy segítsünk.

Nagy kérdés a COVID-19 elleni vakcina is.

Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb lesz vakcina, ígéretesek az ez irányú fejlemények. Természetesen addig tudatos egészségnevelésre és tájékoztatásra lesz szükség, hogy minél többen beadassák maguknak. Valószínűleg nem lesz százszázalékos a védőhatása, hanem inkább a szezonális influenza elleni oltáséhoz hasonlít majd: utóbbi az adott szezontól függően olyan 40-70 százalékos hatékonyságú. Viszont sokan nem tudják: ha adott esetben a fertőzéstől nem is véd meg a védőoltás, ha beadatjuk, nagyon nagy valószínűséggel klinikailag enyhébb formában zajlik le a betegség, kisebb a szövődmény kialakulásának veszélye és gyorsabb a betegség lefolyása. Más megközelítésben és egyenesen fogalmazva: sokkal kisebb valószínűséggel hal bele az influenzába egy valamilyen krónikus betegséggel is rendelkező idős ember, mintha nem adatná be. Mindenképpen tanácsolom a védőoltás felvételét.

Ha már itt tartunk, nem kizárólag illetékes katonai vezetőként kérdezem, hanem orvosszakemberként is: mi a személyes véleménye a gyakran felmerülő COVID-kontra-influenza összehasonlításokról?

Más a két vírus. Persze sok hasonlóság is van közöttük, amelyek elsősorban a terjedési módban és a védekezési lehetőségekben érhetők tetten. Talán kicsivel a COVID-19 ragályosabb, ráadásul nincs szezonhoz kötve, és alattomosabb: váratlanabbul támad és hosszabb ideig tart, nehezebb kikeveredni belőle. A jelenlegi adatok tükrében a halálozási arányszámai is magasabbak, de ennek pontos mértéke még további kutatást igényel. Sok még a kérdőjel. Ennek egyik oka, hogy az influenzát és az influenza-szerű megbetegedéseket egy csokorban kezeljük, a diagnózist nem kell feltétlenül laboreredménnyel igazolni. A koronavírus-fertőzést laboratóriumi eredmény birtokában lehet csak kimondani.

És ugyanúgy megtanulunk majd vele együttélni is, mint az influenzával?

Hangsúlyoznám: a koronavírus nem újkeletű, hat-hét altípusát ismerjük, és az elmúlt két évtizedben is felbukkant több közülük. Ott van például a MERS a maga csaknem 30 százalékot közelítő halálozási arányával, amit szerencsére sikerült megfogni a Közel-Keleten. Ezt az új, 2-4 százalék körüli halálozást okozó altípust most még nem sikerült meggátolni a terjedésben, de akárhogy is alakul, meg kell vele tanulnunk együttélni, nincs más választásunk. Mindenképpen a vakcina a kulcskérdés. De egyelőre megjósolhatatlan, miként viselkedik majd a vírus hosszabb távon. Lehet, hogy időről-időre megjelenik majd, egyszer súlyosabb lesz, egyszer nem. Mi lett például a hírhedt spanyolnáthával, ami ugye H1N1-es influenza volt? Jött, négy hullámban megölt 40-70 millió embert, majd eltűnt, és olyan mértékben soha többé nem tért már vissza. Pontosan a mai napig sem értjük, miért alakult így. Nem ijesztgetni akarok: az is benne van a pakliban, hogy megjelenik egy, a COVID-19-nél sokkal veszélyesebb vírus is, viszont a mostani történések miatt már mindenki tudni fogja, hogy miként kell ilyenkor viselkedni. A maszkviselés, a fertőtlenítés, a távolságtartás fontossága addigra közismert lesz, sőt, az élelmiszerboltokat sem rohanják majd meg világszerte úgy az emberek, mint idén tavasszal. Ami egyébként valahol természetes reakció volt, hiszen, ha valamit nem ismerünk, és a média még rá is gerjeszt az eseményre, hajlamosak vagyunk a pánikra. De én alapvetően optimista típus vagyok: hiszem, hogy nemcsak a rossz, hanem a jó példa is ragadós.