Nincs esélye a békének a Közel-Keleten

Bár néhány hónapos távlatban, de új amerikai elnök és új izraeli miniszterelnök van – mondta a honvedelem.hu-nak Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: Barack Obama alapvető stratégiai célja az volt, hogy előrelépés következzen be az arab-izraeli konfliktusban. Ennek fő oka, hogy az Egyesült Államok a Közép-Keleten két háborút is vív, és igyekszik ezekben eredményeket felmutatni. Sem az iraki, sem az afganisztáni háborúban, sem pedig a Közel-Kelet belső gyűrűjében, a palesztin-izraeli konfliktusban nem hozott semmiféle stratégiai sikert Barack Obama első éve. Az izraeli választások után a jobboldal, a Likud gyakorolja a hatalmat a zsidó államban, a vallási pártokkal együttműködve. A közel-keleti közvetítő, George Mitchell szintén nem tudott eredményeket felmutatni. A keményvonalas izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu úgyszintén nem lépett előre a települések kérdésében. Nógrádi György kiemelte: 1967, az úgynevezett hatnapos háború óta folyamatosan nő a zsidó telepek száma, melyek egy része palesztin területek közé ékelődött be. Ezek körében az Egyesült Államok és Izrael között az igazi konfliktust Jeruzsálem jelentette.

Hideg béke

Bár az adatok eltérőek, de Jeruzsálemben mintegy 700 ezer zsidó és közel 200 ezer arab él, döntő részük Kelet-Jeruzsálemben. Izrael jelenlegi stratégiai célja az, hogy Kelet-Jeruzsálemet leválassza a szomszédos arab falvakról, valamint hogy további zsidó településeket ékeljen be – fűzte hozzá a biztonságpolitikai szakértő. Ugyanis izraeli megítélés szerint ettől kezdve a terület a zsidó állam részévé válik. Ennek következtében oly mértékben fagytak be az amerikai-izraeli kapcsolatok, amelyhez hasonló Izrael történetében még nem volt. Barack Obama és Benjamin Netanjahu szembekerült egymással – fűzte hozzá a szakértő, aki szerint viszont ha az izraeli miniszterelnök engedményeket tenne, megbukna. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy ha nem hoz létre több települést, akkor a szélsőséges vallási pártok kilépnek a kormányából. Ha viszont enged a nyomásnak és új telepeket hoz létre, akkor azzal még inkább kiélezné a viszonyt az Washingtonnal. Nógrádi György hangsúlyozta: sem az Egyesült Államokkal, sem pedig a palesztinokkal nincs semmiféle megállapodása Izraelnek.

A vita rendezésébe az Arab Liga is beszállt. A szervezet főtitkára, Amr Musza a líbiai közgyűlésén szó szerint azt mondta, hogy amit Izrael folytat, az már őrület, és azt javasolta a palesztinoknak: egyoldalúan kiáltsák ki a palesztin köztársaságot, melynek Jeruzsálem legyen a fővárosa. Erre az volt Izrael válasza, hogy ha ezt megteszik, akkor újra lezárják a területeket. Ugyanakkor a helyzet rendezésére sem az izraeli, sem pedig a palesztin politika nem jelent megoldást. Benjamin Netanjahu az Egyesült Államokban tett kijelentése, hogy Jeruzsálem nem telep, hanem Izrael fővárosa, sem jogilag, sem pedig politikailag nem állja meg a helyét – mondta Nógrádi György. Jeruzsálemről az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozott egy – azóta is
betartatlan – határozatot, mely azt mondta ki, hogy Jeruzsálemnek
nemzetközi ellenőrzés alatt kell állnia. A helyzetre az is jellemző,
hogy a Föld legsűrűbben lakott övezetében, Gázában bevezették az iszlám
törvénykezést, míg Ciszjordániában ehhez képest szabad és virágzó
térség. Előbbi állam 360 négyzetkilométerén 1,5 millió palesztin él, míg
az 5879 négyzetkilométer területű Ciszjordániában 800 ezer palesztin
mellett 250 ezer zsidó lakik.

Mindezek fényében talán nem is véletlen, hogy napjainkban az arab-izraeli viszony mélyponton van. Ugyancsak mélypontra került Amerika és a zsidó állam viszonya, ami alól csak a katonai együttműködés jelent kivételt. Ennek egyik eleme, hogy a Pentagon bejelentette: 2014-re a világ legmodernebb vadászrepülőgépét, az F-35-t egyedül Izraelnek adja át. Ráadásul teszi mindezt ingyen, az amerikai-izraeli segélyprogram keretében, melynek keretei közt a zsidó állam évi 3 milliárd dollárt kap. A szakértő hangsúlyozta: Egyiptommal sem sokkal jobb a helyzet, amit leginkább a hideg béke jellemez. Egyiptom ugyan próbál a két fél között közvetíteni, de nehéz a pozíciója.

Török átok

Hoszni Mubarak belpolitikáját az jellemzi, hogy a Muzulmán Testvériséggel nem harcol. Ennek egyébként Gázában a Hamász a testvérszervezete. Törökországban szintén muzulmán térnyerés figyelhető meg – folytatta Nógrád György, aki kiemelte: ezt a folyamatot Washington is támogatja. A biztonságpolitikai szakértő érdekességként említette meg, hogy az Egyesült Államok a török katonatisztek letartóztatását is támogatta. Mindezek arra utalnak, hogy Törökországnak egyfajta hídszerepet szánnak a térségben. Próbáltak egy török-szír-izraeli együttműködést kialakítani, ami azonban kudarcot vallott. A másik forgatókönyv az lett volna, hogy Törökország vállaljon közvetítőszerepet a szír-izraeli ellentétekben, aminek gyökerei az 1967 óta megszállva tartott Golan-fennsíkra, illetve a különböző palesztin csoportok támogatásához vezetnek vissza. Ugyan az ország megkezdte a tárgyalásokat, ám a gázai háború után teljes mértékben visszavonult és elítélte az izraeli politikát – emelte ki Nógrádi György, aki szerint mindezt minden korábbinál hangsúlyosabban tette. A helyzetet tovább élezheti, hogy mint minden évben, Izrael idén is lezárta Húsvétkor a határait, ami további gondokat okozott a palesztinoknak, akik igen megosztottak, és megmerevedett az álláspontjuk.

Nógrádi György hangsúlyozta: az egyik oldalon egy szélsőséges izraeli politika van, mellyel szemben egy nem egységes palesztin vezetés áll. Benjamin Netanjahu éppen ezért gyakran teszi fel kérdést, hogy mely palesztin szervezettel tárgyaljon, a Hamásszal vagy a Fatahhal. A kérdés jóformán költői, hiszen az izraeli miniszterelnök az előbbivel nem hajlandó egyeztetni, míg az utóbbi élén jelenleg nincs vezető. A szakértő szerint ugyanis Mahmúd Abbász csak papíron első számú embere a Fatahban, a valóságban jóformán semekkora befolyással nem bír. A vitatott körzetek közül jelenleg Gáza embargó alatt áll, illetve szinte totálisan lerombolták a harcok. Mindeközben a szír politika némiképpen változott. Irak kérdésében a szír vezetés támogatja Washington politikáját, de mint síita vezetés, elkötelezett Irán mellett. Nem oly régi esemény a térségben, hogy Irán bejelentette: két újabb, titkos földalatti létesítményt hoz létre. Ilyen bejelentésre korábban nem volt példa. Ezt egyébként szinte 24 órán belül mind a kínai, mind pedig az orosz vezetés elítélte, és először a történelemben a két ország hajlik arra, hogy komolyabb gazdasági szankciókat léptessenek életbe Iránnal szemben.

Kötött mandátum

Eddig egyetlen embargó, a Líbiával szembeni volt sikeres, mely ténylegesen el tudta az országot szigetelni, és aminek következtében a líbiai politika jelentősen megváltozott. Nógrádi György szerint ebből azt következik, hogy egy Iránnal szembeni komolyabb gazdasági blokád lehetséges, ám a háborús konfliktus valószínűsége csekély. A térség politikai helyzetét elemezve a szakértő hozzáfűzte: ebben érdekes módon az Európai Unió súlytalan, mert ugyan az önálló palesztin állam mellett tette le a voksát, de azon kívül, hogy pénzzel támogatja a palesztinokat, nincs más súlya. Oroszország szintén támogatja az önálló palesztin állam gondolatát, de kiszorult a Közel-Kelet belső gyűrűjéből, miközben a Közép-Keleten (Irakban, Iránban és Afganisztánban) felértékelődött a szerepe. Az izraeli-orosz viszonyt az is megterheli, hogy a hatnapos grúz háború előtt a zsidó állam csúcstechnikával látta el Grúziát.

A kettészakadt Hamász-vezetés gázai része hajlandó lenne egy politikai kompromisszumra, aminek érdekében próbál közeledni a Hoszni Mubarak-féle egyiptomi vezetéshez. Már ez is rendkívül nehéz. Ugyanakkor a Hamász politikai vezetése a szír fővárosban székel, és időről-időre egyeztet az iráni vezetéssel. A biztonságpolitikai szakértő szerint a két álláspont kibékíthetetlen. Ugyan mind a kvartett, mind pedig az EU amellett kardoskodik, hogy némiképp az alapokról kezdjék a palesztin-izraeli tárgyalásokat, és először az alapkérdésekben egyezzenek meg, Benjamin Netanjahu helyzete a fentiek értelmében igen csak nehéz, míg a Hamász vezetésében a stratégiai kérdésekben van szakadás. Mindezek értelmében rövidtávon a zsidó állam van stratégiai előnyben, ám hosszú távon ez az előny az Arab Ligára szállhat át. A tárgyalások közepette az a forgatókönyv is felmerült, hogy a palesztinok adják át Kelet-Jeruzsálemet Izraelnek, s a továbbiakban mint megszálló hatalom tekintsenek a zsidó államra. Az Arab Liga azonban hozott egy olyan határozatot, hogy Kelet-Jeruzsálem átadásáról semmilyen palesztin hatalom nem tárgyalhat Izraellel. Bár erre nincs is hajlandóság, de ha akarnák, akkor sem tehetnék meg, hiszen rögtön szembe kerülnének az Arab Ligával.

Borítékolható vereség?

Mindezekből az is következik, hogy a palesztin mozgalom tárgyalási pozíciói is rendkívüli mértékben kötöttek, nincs valódi mozgásterük – hangsúlyozta Nógrádi György. Az Arab Ligának elege van a konfliktusból és a jelenlegi izraeli politikából. Az Egyesült Államok mindeközben sikert akar elérni a térségben, Szíria pedig Irán és az USA között meditál. A minap lezajlott amerikai-izraeli tárgyalásokra egyébként Benjamin Netanjahu úgy utazott el, hogy az izraeli politika örök, Barack Obamának viszont csak évei vannak. Az persze kérdés, hogy három év, vagy pedig még egy ciklus áll-e Obama rendelkezésére. A szakértő szerint az Egyesült Államok most először került szembe stratégiai kérdésekben Izraellel, és a vesztes egyértelműen a zsidó állam lett. Ugyan a szövetség és a katonai együttműködés megmaradt, de annak a különleges partneri státusznak, ami George W. Bush alatt megvolt, vége. A dubaji merénylet óta Izrael még jobban elszigetelődött. Mivel a zsidó állam high-tech katonai hatalom, belátható ideig még folytathatja jelenlegi politikáját, ám hosszabb távon borítékolható stratégiai veresége. A biztonságpolitikai szakértő mindezekre alapozva úgy vélekedett, hogy a helyzet reménytelen, és napjainkban sokkal messzebb vagyunk a megállapodásoktól, mint akár néhány hónappal ezelőtt is. A békének jelenleg nincs esélye – fogalmazott Nógrádi György.